Hét éven keresztül volt a Veszprém Handball Academy jobbátlövője az erdélyi származású Szabó Tas, aki már gyerekkorától kezdve pallérozódott az akadémia falai között, edzőink keze alatt. Ezidő alatt több korosztályban és bajnokságban összesen 217 bajnoki mérkőzésen lépett pályára az akadémia színeiben, nyolcszor pedig a Telekom Veszprém mezét is magára ölthette az első osztályban, a felnőtt csapatot ráadásul két SEHA-liga mérkőzésen is képviselte. A hazai bajnokságokban összesen 592 gólt szerzett ezidáig, a legtöbbet egy szezonban 2017/18-as idénybenben húzta be, szám szerint 135-öt (serdülő és ifjúsági másodosztályban együttvéve), de 2022/23-as NB I/B bajnokságban 112 gólig jutott. Az utóbbi években NB I/B-s játékosaink csapatkapitányként is bizalmat szavaztak neki és maximálisan számíthattak rá ebben a titulusban is. Az évek során serdülő bajnokságot és Balaton Kupát is nyert, és idén másodjára sikerült a NB I/B sorozatban ezüstérmet szereznie. Színes karrierút jellemezte a nálunk töltött időszakát, erről és jövőbeli pályafutásáról is beszélgettünk vele.

 

 

Szabó Tas: Az igazat megvallva, a választás nagyon egyszerű volt, hiszen ha kézilabda, akkor csakis Veszprém jöhetett szóba. Amikor kiderült, hogy jöhetek, nem hezitáltam. Először belépni ebbe a közegbe nagyon fura volt, mivel Erdélyből érkeztem, teljesen mások voltak a szokások, a beszédstílus is, de hamar megszoktam és megszerettem az itteni életet és dolgokat.

 

Sz.T.: Nagyon nehéz volt az elején, főleg a hétvégéken, amikor egyedül voltam a kollégiumban. Hiszen mindenki, aki csak tehette, hazautazott a családjához, nekem pedig túl távol volt az otthonom ahhoz, hogy csak úgy hazamenjek (nagyjából 10 órányi autóút). De nagyon nagy segítség volt számomra, hogy a családom támogatott és bármikor bármilyen kéréssel fordultam feléjük, mögöttem álltak még a távolból is.

 

 

Sz.T.: Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, való igaz, hogy itt nőttem fel, ezáltal mindenben fejlődtem és nagyon sokat változtam. De talán az önállóságot emelném ki, ami a legnagyobb váltás és egyben előrelépés volt számomra, hiszen már 15 évesen meg kellett tanulnom mindent magamnak intézni, ami valljuk be, nem volt könnyű feladat. Természetesen ebben az akadémiától nagyon nagy segítséget kaptam már a kezdetektől.

 

Sz.T.: Igazából az egész elmúlt hét év fantasztikus része az életemnek. Rengeteg új embert megismertem. Sok olyan meccs van amit ki tudnék emelni: akár amikor megnyertük a serdülő bajnokság döntőjét, akár a külföldi kupagyőzelmeket, de megmeltíhetném az elmúlt szezonban a Győr ellen jatszott idegenbeli mérkőzésünket is, ahol ugyan vereséget szenvedtünk, de nagyon nagy emlékként emlékszem vissza rá, és sokat tanulhattunk, gyakorolhattunk azon a meccsen. Összességében az itt eltöltött idő minden pillanata csodás része az életemnek.

 

Sz.T.: Nem szeretnék egy-egy edzőt kiemelni, hiszen mindenkinek nagyon sokat köszönhetek, akivel együtt dolgoztam az évek során. Fiatalabb koromban az edzők nem csak szakmailag neveltek, hanem az életre is felkészítettek, segítettek abban, hogy “ember” legyen belőlem. Később, amikor felkerültem az NB 1/B-s csapatba, akkor természetesen elsősorban már inkább szakmai dolgokat sajátítottam el.

 

 

Sz.T.: Először is, szeretném ezúton is megköszönni ezt a lehetőséget és az ezirányú bizalmat is az akadémiának. Igaz, még csak pár napja dolgozom a stábban, de nagyon pozitív élményeim vannak, és bízom benne hogy ez így is marad. Teljesen más ez az oldal, új kihívások és feladatok elé állít, de nagyon tetszik. A kollégák nagyon befogadóak és segítőkészek, talán egy kis könnyebbség, hogy szinte mindenkit ismertem valamilyen szinten az elmúlt hét évnek köszönhetően.

 

Sz.T.: Nem is igazán fogtam ezt még fel, de így talán kicsit könnyebb, hogy itt maradtam más státuszban. Nagyon érdekes érzés, de mostantól új fejezet kezdődik nekem mind a sportban, mind pedig itt, Veszprémben. 100%-ban ezekre koncentrálok, és nem azon gondolkodom, hogy már nem játszom Veszprémben.

 

Sz.T.: Nagyon örülök, hogy Ajkára kerültem, hiszen egy fiatalos csapatnak lehetek a tagja, akik tele vannak győzni akarással. Annyit mondhatok, hogy rövidtávú cél az NB I-be való feljutás, ami véleményem szerint egy reális célkitűzés lehet.

 

 

Sz.T.: Valóban végigcsináltam a képzést és sikeres vizsgát tettem, de hamar kiderült számomra, hogy ez nem annyira az én világom. Inkább azt szeretem, ha a labda van a kezemben, nem pedig a síp.

 

Sz.T.: Sokan feltették már ezt a kérdést és én mindig csak annyit mondok, hogy a legfontosabb a kitartás, hiszen enélkül a sportban nem lehet semmire sem menni. Mindig vannak nehézségek és mélypontok, de ha van kitartásod, akkor mindig jönni fog egy jobb szakasz. Ezen kívül pedig az alázat és a csapatszellem, amit nagyon fontosnak tartok egy sportoló életében.

 

 

Köszönjük szépen az elmúlt hét évet, Tas! Üdv a fedélzeten, és egyben sok sikerült kívánunk a pályán is!