A fiatalok számára az akadémiai rendszerben nem csupán a kézilabda elméleti és gyakorlati tudásának begyakorlása és tökéletesítése a fő cél, hanem az ehhez szükséges, megfelelő fizikum kialakítása is. Ebben az életkorban fejlődik a legtöbbet a szervezetük és lehet a legjobban fejleszteni állóképességüket, izomzatukat. Fontos, hogy mindez ellenőrzött körülmények között, szakemberek iránymutatásával és segítségével történjen mindvégig, ezért is jut fontos szerep és hárul nagy felelősség az erőnléti edzőkre.

Az akadémián az erőnléti edzők, gyógytornászok, humánkineziológusok egy egymásra épülő rendszerben dolgoznak a gyerekek hosszútávú fejlődését szem előtt tartva. Nagyon fontos, hogy a szakemberek együtt tudjanak dolgozni, ismerjék, hogy milyen terhelést, képzést kaptak a játékosok korábban és kapnak jelenleg, továbbá mire kell felkészíteni őket a következő szinthez. Fő feladatuk a terhelés, teljesítmény optimalizálása, sérülésrizikó csökkentése mellett a kondicionális képességek fejlesztése. Természetesen ezek minden életkorban máshogy jelennek meg, a kisebb korosztályoknál még a minél nagyobb és jobb minőségi mozgásbázis kialakításán, az alapvető mozgásminták jó technikai elsajátításán van a fókusz.

Szigeti Csongor, Szobol Zsolt és Popovchich Krisztián különböző korosztályokkal foglalkoznak az akadémia veszprémi képzési helyén belül, Csongor a kezdetektől, Zsolt és Krisztián pedig az idei szezontól erősíti a BFKA-t. Hogy miként is épül fel egy-egy erőnléti edzés, és melyik korban mikre kell különös figyelmet fordítani, kiderül a következő bekezdésekből!

 

 

Melyik korosztályokkal dolgoztok a BFKA Veszprémben?
Szigeti Csongor: Én az akadémiai rendszeren belül elsősorban az U16 korosztállyal foglalkozom.

Szobol Zsolt: Én az U18-asoknál a másodedző poszt mellett erőnléti edző szerepet is betöltök egyszerre, illetve az NB I/B csapattal is együtt dolgozom.

 

Popovchich Krisztián: Én pedig az U20 csapat felkészítésében működök közre erőnléti edzőként.

Hogyan kell elképzelni egy erőnléti edzést? Miről szól egy-egy ilyen foglalkozás?
Sz.Cs.: Talán tőlünk, az U16-osoktól kellene kezdeni. Ők egy olyan korosztály, akiknek nincs semmiféle edzésmúltjuk (így erőnléti edzésben sem), nekik ezért a nyári időszak és a szezonnak az első fele az alapokról, a technika tanulásáról, a rendszernek a megértéséről szól, és arról, hogy megtanulják helyesen elvégezni az alapgyakorlatokat. Náluk az a legfontosabb cél, hogy az olyan alapok, mint például a guggolás, a fekvenyomás, a húzódzkodás, megfelelően menjenek. Ez azért fontos, mert később, amikor feljebb kerülnek egy másik korosztályba, már pontosan tudniuk kell, hogy mit-hogyan kell csinálni. Ebből kifolyólag pedig később sokkal specifikusabb, személyre szabott edzésmunkát tudnak majd végezni. Összegezve: mi a technika megtanulásra, a futótechnikára és a gyakorlatok kivitelezésére fektetjük a hangsúlyt.

 

 

Sz.Zs.: Azok a játékosok akik az U16-os korosztályból kerülnek fel hozzánk, nagyon szépen dolgoznak, már most látszik rajtuk a Csongor munkája. Viszont előfordul az, hogy más csapattól új játékosok érkeznek az akadémiára, őket viszont be kell illeszteni a rendszerbe. Az U16-osoknál mindenki a nulláról indul és ez adhat egyfajta könnyedséget, viszont nálunk az érkező játékosoknak a technikai felkészültségük eltérő lehet, ez pedig okozhat némi bonyodalmat. Ebből eredően ebben a korosztályban már megjelenik az egyénre szabott edzésterv is.

Az U20 csapatnál ezek a nehézségek mennyire jelentkeznek?

P.K.: A mi helyzetünk attól különleges, hogy nagyon vegyes a korosztály, mert gyakorlatilag 15-18 éves gyerekekkel kell foglalkozni. Mindenkinek más súllyal kell dolgozni, sok esetben egyénenként más terhelést kell, hogy kapjanak. Ez sok szempontból nehéz, de kivitelezhető. Nálunk emiatt teljesen differenciálni kell, hogy melyik játékosnak éppen mi a jó, hol tart a mozgáskészsége a fejlődésben, a gyakorlatokban. Ezekre nagyon oda kell figyelni, és, ahogy Zsolt is említette, nálunk is megfigyelhető az a jelenség, hogy az új játékosok érkezése technikailag nagyobb odafigyelést igényel.

Ezek szerint a játékosok csoportos és személyre szabott edzésmunkát is végeznek?

Sz.Cs.: Igen, pontosan, de az U16-os fiúknál inkább a csoportos edzésekre fókuszálunk. Számukra heti kettő alkalommal erőnléti, kettő alkalommal pedig atlétika edzést tartunk, az ötödik alkalom meg maga a mérkőzés szokott lenni. Nyilván ha úgy érezzük, hogy egy adott héten nem voltak olyan nagy terhelés alatt a fiúk, vagy a mérkőzésen nem fáradtak el annyira, akkor hétvégén van rá példa, hogy kiadjuk feladatnak, hogy menjenek el egyet futni. De ennyi edzés mellett hétvégén inkább a pihenésnek és a regenerálódásnak van létjogosultsága.

 

Sz.Zs.: Ahogy haladunk az idősebbek felé, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a haladóbb módszerek, specifikum, transzfer gyakorlatok, periodizáció. Úgy lehet ezt a legegyszerűbben szemléltetni, hogy az U16-os csapatnál megtanulják a technikát, majd az U18-nál már erre kapnak terhelést is, hogy legyen fejlesztő hatása is a gyakorlatnak. Az U20-ban pedig megjelenik a sportág specifikus foglalkozás, és a poszt-specifikus edzésforma, hogy az egész erőnléti edzés még komplexebb legyen, e fölött pedig ezt fejlesztjük tovább.

P.K.: Nálunk pedig már sokkal jobban megjelenik a “posztra” bontott edzésmunka. Más jellegű gyakorlatot végez például egy szélső, mint egy beálló.

Tehát akkor nem különböző izomcsoportra mentek rá korosztályonként, hanem a szervezet fejlettségéhez igazodó mozgásformákra és ezek minél jobb elsajátítására?

Sz.Cs.: Így van, ahogy megyünk fel a korosztályokban, annál komplexebb a gyakorlat. Az alapgyakorlatok ugyanúgy megmaradnak, csak kiegészülnek egyéb feladatokkal, vagy éppen más súlyokkal kezdünk dolgozni, más ismétlés számmal.

Sz.Zs.: Amit itt még kiemelhetünk, hogy nálunk nem a közelgő mérkőzésre van kihegyezve a gyerekek heti terhelése. Az U18-nál annak van prioritása, hogy a fiúk mérkőzéstől függetlenül megcsinálják azokat a feladatokat amiket kérünk tőlük. Nem a kézilabda tudásban állunk legtávolabb a felnőtt korosztálytól, hiszen egy 18-20 éves játékosnak ebben a korban már gyakorlatilag mindent tudnia kell a kézilabdáról, viszont amiben eltér a 20 éves játékos a 25 évestől, az a fizikum.

P.K: Mi ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy a játékosokat korcsoportokba rendezzük, és így a fiatalabbakkal és az idősebbekkel is átláthatóbban lehet dolgozni. Viszont nálunk, az U20-as korcsoportban már jobban megjelenik a meccs előtti tréning szerepe, konkrétan a meccs előtti erőnléti edzést meghatározza az adott heti, soron következő mérkőzés is.

Eltelt némi idő azóta, hogy elkezdtétek a munkát a fiúkkal. Mennyire érzékelitek rajtuk a fejlődést, a változást?

Sz.Cs.: U16-nál kellett egy jó 3-4 hónap, mire az alapgyakorlatokat megtanulták, és olyan 90 százalékos minőségben végre tudják hajtani. Most már ott tartunk, hogy technikailag nagyon jók, és súlyokban is szépen haladunk felfelé. De nem az az elsődleges célunk, hogy minél nagyobb súllyal dolgozzanak, hanem az, hogy minél minőségibb mozgásuk legyen, illetve a hosszú távú fejlesztésen, a stabilitáson van a hangsúly.

Sz.Zs.: Mi nagyon sokat vagyunk együtt az U18-as és a NB I/B-s fiúkkal és emiatt a drasztikusabb változásokat nem mindig veszem észre rajtuk. De nagyon sokat teszteljük őket, vannak erre különböző felmérések, erőtesztek, gyorsasági futó tesztek és az eredményekből látni a fejlődést rajtuk.

P.K: Az U20 csapatnál is a pályatesztek mutatják objektíven, hogy fejlődünk. Náluk már maximális erőt is szoktunk mérni, nem is olyan régen csináltuk ezt a felmérést, és onnan is azt a visszacsatolást kaptuk, hogy erősödnek a fiúk. Ami viszont fontos, hogy a fiatalabbak is próbálnak felfejlődni az idősebbekhez, és bár az újonnan érkezőknek még bele kell néha tanulniuk bizonyos mozdulatokba, javítani kell a technikájukon, de szorgalmasan dolgoznak. Nem mehetünk el azonban amellett sem, hogy a korosztály sajátosságaihoz hozzátartozik, hogy a biológiai érettség fázisai erőteljesen megjelennek, dolgoznak bennük a hormonok, ami a teljesítményre is rányomja a bélyegét. Ilyenkor előfordul, hogy van egy-két kemény hetünk, a szorgalmat és a fegyelmet is nehezebb fenntartani hosszú távon, de ehhez is alkalmazkodnunk kell.

Adódik a kérdés: mennyire tartjátok magatokat szigorúnak? Mekkora fegyelem van az edzéseken?

Sz.Cs.: Én foglalkozom az U16-nál fiatalabbakkal is, náluk próbálom azért nem túl szorosra húzni a gyeplőt. Ott inkább az a fontos, hogy megszerettessük velük a kézilabdát. Néha viccelődünk, és tényleg az a cél, hogy jól érezzük magunkat. Viszont akadémia szinten már más a helyzet. Itt már igenis éreztetni kell velük, hogy ez már egy sokkal magasabb kategória, egy sokkal másabb rendszer, amibe ők belekerültek, és ez megkíván egy másfajta hozzáállást is. Továbbá nekünk sem szabad átesni a ló túloldalára, hogy ne boruljon fel az edző-játékos közötti viszony és ezzel az egész rendszer. Szóval én akadémiai szinten tartom velük a fegyelmet.

Sz.Zs.: Én annyival egészíteném még ki, hogy próbálok nekik minél több információt átadni, hogy mit-miért csinálunk, és ezáltal ők is fogékonyabbá válnak az egész munkára. Nagyon fontos a fegyelem, hiszen a konditeremben eszközökkel, súlyokkal dolgozunk, fennállhat a sérülés veszélye is, emiatt ez megkívánja a megfelelő hozzáállást. A legidősebbeknél szerintem ők maguk is érzik, hogy egy olyan akadémiai rendszerben vannak, ahol nagyon magas szintű szakmai munka folyik, ami az ő fejlődésük érdekében van. Nem biztos, hogy ha kikerülnek ebből, akkor ugyanilyen segítséget fognak majd kapni, vagy ilyen körülményekkel találkoznak majd. Náluk elindul az önállósodásra nevelés is, így nem kell minden másodpercben ott lenni a nyakukon, hanem saját maguk tudják, hogy nekik mire van szükségük. Természetesen az utat meg kell nekik határozni, de közben arra is meg kell őket tanítani, hogy önállóan is végre tudják hajtani a gyakorlatokat.

P.K.: Én is próbálom ezt a fegyelmet megtartani. Amikor ide kerültem szeptemberben, próbáltam egy erősebb szigort tartani, de azt vettem észre, hogy a fiúkból ez egyfajta ellenállást váltott ki. Az U20 korosztálynál ez pedig abszolút kiütközött, éreztem hogy kissé távolodunk egymástól. Emiatt változtattam, fokozatosan engedtem a távolságtartásból, és ennek meg is lett a pozitív eredménye. Természetesen már kialakult a beszélgető viszony közöttünk, egy-egy szünetben velem is ugyanúgy eldumálgatnak, viszont, ha munka következik, mindenkitől maximálisan megkövetelem, hogy tegyék bele magukat a feladatokba. Ami még ehhez kapcsolódóan kiemelendő, hogy ebben a korosztályban már annyira felnőtten állnak hozzá a gyerekek a sporthoz, hogy nem kell mindent a szájukba rágni. Pár szóból már tudják, hogy mit szeretnék látni, mennek is és csinálják.

A közös megbeszéléseken kívül, mennyire szoros az együttműködés a stábbal, a gyógytornászokkal, illetve szakemberekkel?
Sz.Cs.: Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy - mivel általában az edzéseken váltani szoktuk egymást, ezért - ha kell, akkor napi szintű egyeztetéseket tartunk. Illetve, ha nem tudunk személyre szabottan foglalkozni bizonyos játékosokkal, akkor a gyógytornászok szoktak besegíteni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs erre nekünk kapacitásunk, hanem egyes kompetenciák esetében a gyógytornászok hatékonyabban tudnak velük foglalkozni. Emiatt mondhatom azt, hogy közös érdekek vezérelnek minket, ezért kulcsfontosságú, hogy szorosan együtt is tudjunk működni.

 

Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!