Eklemovic Márkó 2021 nyarán csatlakozott a Balaton-felvidéki Kézilabda Akadémiához, ahol egyből a serdülő csapatban kezdett, az elmúlt szezonban pedig már az U20 és a NB I/B keretünkben vállalt szerepet. A két idény során 50 mérkőzésen húzta magára az akadémiai mezt, ezidő alatt pedig összesen 268 góllal segítette csapatait. Mindemellett a magyar serdülő válogatott keretének is tagja, amelyben eddig 17 mérkőzésen 53 gólt szerzett. Rövid, de tartalmas időszakot tudhat maga mögött az akadémia kötelékében, TALKademy sorozatunk következő részében a 16 éves irányítóval beszélgettünk.

 

Milyen régre nyúlik vissza neked a kézilabda? Esetleg ezen kívül kipróbáltál más sportokat is?
Eklemovic Márkó: Nyolc éves koromban kezdtem el kézilabdázni, de nem ez volt az első sport, amit kipróbáltam. 5 évesen dzsúdóztam még Lengyelországban, majd itthon 8 éves koromban kezdtem el párhuzamosan kézilabdázni és focizni. Egy idő után a kettő nagyon nehezen fért meg egymás mellett, hiszen volt, hogy kézi edzésről kellett rohannom foci edzésre, ami sok energiámat kivette. Így, mikor dönteni kellett, akkor a kézilabdát választottam - nyilván döntésemet édesapám kézilabdás múltja is inspirálta.

 

Egy darabig éltetek a családoddal külföldön. A kézilabdával is ott kezdtél el foglalkozni?
E.M.: Nem, itthon kezdtem kézilabdázni, Veszprémben. Bár gyerekkoromban még pár évet külföldön éltünk, de Magyarországon belül mindig is Veszprémben laktunk. Még az Éles Kézisuliban kezdtem a kézilabdát és onnan kerültem a Veszprém Handball Academyhez, majd most már második szezonom töltöttem itt a BFKA-nál.

 

Mindig is irányító poszton tudtad magad elképzelni a csapatban?
E.M.: Igen, teljes mértékben. Úgy gondolom, az irányítónak kell körbe ölelnie a csapatot a pályán, szinte rajta keresztül folyik minden, neki kell vezényelni, és az egész központjában lenni. Ezen a poszton otthonosan tudok mozogni.

Hogy érezted magad az akadémián ezalatt a viszonylag rövid időszak alatt?
E.M.: Én összességében nagyon jól éreztem magam és nagyon sokat köszönhetek a Balaton-felvidéki Kézilabda Akadémiának. Nagyon jó emberekkel voltam körülvéve, jó volt a társaság, akikkel együtt dolgozhattam. Sokat tanulhattam csapattársaimtól, de még többet edzőimtől mentálisan és fizikálisan is.

Több edző keze alatt is dolgoztál, közülük kik voltak rád a legnagyobb hatással?
E.M.: Nem szeretnék külön kiemelni senkit, de mindenképpen úgy gondolom, hogy minden edzőmtől sokat tanultam. És az volt benne a legjobb, hogy mindenkitől mást és mást, ezek a készségek pedig tökéletesen kiegészítették egymást.

 

Van története a 14-es mezszámnak?
E.M.: Kettő oka is van: egyrészt mivel október 4-én születtem (10.04.), ebből a számpárból alakult ki nálam a 14-es mezszám, másrészt pedig egyik kedvenc játékosom, Aron Pálmarsson a Telekom Veszprémben is ezt a számot viselte, emiatt is választottam ezt.

 
Ebben a szezonban több, korban és osztályban is magasabb tétmérkőzésen pályára léphettél, gondolunk itt például a Magyar kupára vagy a SEHA-liga mérkőzésre. Sok tapasztalatot szereztél ezek során?
E.M.: Az számomra is egyértelmű, hogy ezen a szinten mind fizikailag, mind tapasztalatban előrébb tartanak a sporttársak, mint én, és ez így van rendjén. De ezekből a mérkőzésekből tudok a legtöbbet tanulni. Az eredményből is az látszódott, hogy fel tudtam azért venni velük a versenyt, ami számomra egy remek visszajelzés. Ezen felül nagyon jó élmény volt számomra, remélem, hogy minél többször fordulhatok meg ezen a szinten is.

Egy alkalommal még a Telekom Veszprém mezét is magadra húzhattad. Milyen volt a felnőtt csapatot képviselni?
E.M.: Nagyon megtisztelő pillanat volt ez számomra, konkrétan egy gyerekkori álmom vált ezzel valóra. Kiskoromban édesapám mérkőzéseit rendszeresen néztem a Veszprém Arénában, majd a meccsek után mi, gyerekek bemehettünk a pályára és dobálhattunk a kapura. Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer én is ebben a csapatban játszhassak, ezért is gyakoroltam sokat, még az edzéseken kívül is. Az, hogy ez már most egy meccs erejéig megtörténhetett, elképesztően jó pillanat volt számomra. De egy kis hiányérzetem is van ezzel kapcsolatban, mivel a hazai mérkőzés előtt sajnos lebetegedtem és nem tudtam pályára lépni, amit nagyon sajnálok, hiszen a Veszprém Arénában, a veszprémi szurkolók előtt mégis csak más játszani. 

 

Ha visszagondolsz az itteni évekre, tudsz olyan emléket felidézni, ami számodra nagyon kedvesnek mondható?
E.M.: Számomra a SEHA-liga - amiről beszéltünk - egy fantasztikus élmény volt, illetve a Balaton Kupa is, amit sikerült tavaly megnyerni. Ezt a kettőt tudnám kiemelni és erre vagyok a legbüszkébb, de ezen felül nagyon jól éreztem magam itt és nehezen tudnék rossz pillanatot mondani az itt eltöltött időszakból.

Messze kerülsz Veszprémtől, hiányozni fog az itteni környezet?
E.M.: Biztosan nagy váltás lesz számomra és természetesen hiányozni fog. Mégis csak itt nőtem fel, ide kötnek a szülők, a nagyszülők, a barátok, szinte minden. De szerencsére nem vagyok kétségbeesve, mivel nagyon várom és bizakodó vagyok az új környezetet illetően. Ettől függetlenül, ha lesz időm, tervezek hazatérni, akár a családhoz, meg persze a barátokhoz is. Nem utolsósorban nézőként egy-egy akadémiai meccsre ki szeretnék majd látogatni, szóval biztosan találkozni fogunk még. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

A MOL-Tatabánya KC tagjaként folytatod a karriered, akik egy elég erős csapatot képviselnek a NB I-ben. Sőt, jövőre akár nemzetközi porondon is megnyílik a lehetőség, hogy pályára lépj. Milyen célok vannak most előtted?
E.M.: Nagyon izgatott vagyok és lelkesen várom, hogy náluk folytassam. Tisztában vagyok vele, hogy a fiatal koromból adódóan nem feltétlenül fogok minden mérkőzésen sokat játszani. De azon leszek, hogy időről időre kiharcoljam a helyem a csapatban és ami lehetőséget megkapok, azzal éljek és bizonyítsak.

 

Mennyire ismered a leendő csapattársaidat?
E.M.: Olyan sok időt egyelőre még nem sikerült eltölteni velük. Egyedül Uros Vilovskit ismerem, ő még édesapámnak volt a csapattársa, talán vele van eddig a legjobb kapcsolatom a csapatból.

 

Elég fiatal vagy még, így a tanulmányokban is sok feladat vár rád. A kézilabda mellett jut időd az iskolai kötelezettségekre is? Mik a továbbtanulási terveid?
E.M.: Tavaly kezdtem a középiskolát Veszprémben, de szeptembertől már Tatabányán fogom folytatni a tanulmányaimat. Érezhető volt a váltás az általános iskola és középiskola között. A sportot és a tanulást nem mindig egyszerű összeegyeztetni, sajnos sok hiányzásom gyűlt össze, amit nem könnyű pótolni, de nagyon segítőkészek és megértőek a tanárok, akik ezt figyelembe veszik. A középiskolát mindenképpen be szeretném fejezni és az egyetemi tanulmányok is tervben vannak. Magamat (a sporton kívül) valamilyen építészettel kapcsolatos pályán tudnám leginkább elképzelni, főleg azok a szakmák érdekelnek jobban, amelyekben ki tudja élni az ember a kreativitását. Jelenleg viszont a kézilabdával vannak komolyabb terveim és egyelőre abban szeretném megtalálni a számításaimat.

Milyen célokat tűztél ki a sportkarrierben?
E.M.: Picit túlzóan hangzik így elsőre, de egy olyan játékossá szeretnék válni, aki beírja magát a kézilabda történelmébe. Kiskorom óta ez az álmom. A felnőtt magyar válogatottban meghatározó játékossá szeretnék válni, amellyel világversenyeket is meg tudunk nyerni. Klub szinten pedig egy BL csapatban szeretnék majd játszani, akikkel Bajnokok ligája győzelem lenne a legfőbb cél. Ebben akár külföld is nagy szerepet játszhat később. Persze ezen álmok eléréséhez nagyon hosszú út vezet, amihez rengeteget kell dolgozni és fejlődni.

 

Még te is nagyon fiatal vagy, de kaptál egy remek lehetőséget, ami a fejlődésed szempontjából kiváló választásnak bizonyulhat. Mit üzennél a veled egykorú, vagy akár fiatalabb kézilabdázóknak, akik ebben a sportágban akarják elképzelni a jövőjüket?
E.M.: Számomra a következő lépcsőfok a karrieremben az volt, hogy a NB I-ben játszhassak és ez most megvalósult. Ebben az esetben két nagyon fontos üzenetet tudok megfogalmazni: mindenki kövesse az álmait, hiszen muszáj, hogy mindig legyen egy cél az ember előtt, a másik pedig az, hogy dolgozzanak keményen, hogy ez az álom meg is tudjon valósulni.