Akadémia | 2022. okt. 19.

TALKademy - "A végeredmény mellett az oda vezető útra is koncentrálni kell"

TALKademy néven új sorozatot indítunk, ahol időről időre megszólítjuk stábtagjainkat a csapatokat érintő kérdésekkel.
Friss beszélgető szériánkban szeretnénk szakmai megközelítésben bemutatni az akadémiában zajló folyamatokat, a csapatok működését, és az aktualitásokat. Jelen epizódunkban egy jól ismert edzőpárost kaptunk mikrofonvégre, akik a BFKA Veszprém NB I/B-s csapatát igazgatják. Dinko Dankovic és Carlos Perez remek duót alkot már közel másfél szezon óta, mialatt közösen szép eredményeket értek el a korosztályban. Interjúnkban választ kapunk arra is, milyen a régi-új fiatal felnőttekkel együtt dolgozni az új szezonban.
 
Részben megújult csapattal vágtatok neki a 2022/23-as szezonnak. Hogy látjátok, az új játékosok mennyire integrálódtak be a csapatba?
Dinko Dankovic: Az elején kellett nekik egy kis idő, hogy be tudjanak illeszkedni és összeszokjanak a régi és új játékosok egymással, hiszen 4-5 új fiatal is érkezett ebben a szezonban. Meg kellett nekik mutatni és tanítani, hogy mi milyen stílusban játszunk, így velük az augusztust és a szeptember elejét erre fordítottuk. Még kell egy kis idő, de már most is nagyon jól működnek a csapaton belül a saját posztjukon.
 
Sikerült velük a távozó játékosokat pótolni?
Dinko Dankovic: Akik elköszöntek, idősebbek és némiképp tapasztaltabbak voltak, ezért valamivel magasabb szinten állt az előző szezon végén a csapat, de az új fiatalok is tehetségesek, szorgalmasak, így a közeljövőben újra elérhetjük ezt a szintet velük.
Carlos Perez: Nagyon fiatalos a csapat most, én is úgy gondoltam az elején, hogy a kezdet nehezebb lesz idén, de látom, hogy mennyire igyekeznek és aktívak a fiúk. Sok munkát és akaratot fektetnek bele az edzésekbe és a meccsekbe is, és nagyon pozitív úton haladunk velük.
 
 
Hogy látjátok a csapat teljesítményét az elmúlt hetek tükrében? Van olyan eredmény, amit kiemelnétek?
D.D.: Mérkőzésről mérkőzésre haladunk előre, függetlenül attól, hogy nyerünk vagy vesztünk, feljebb haladunk-e a tabellán vagy sem. A legfontosabb az, hogy van egy kidolgozott szisztéma, amit követünk, és, hogy csapatszinten és egyénileg is ütemszerűen egyre jobban tudjanak fejlődni a játékosok.
C.P.: Egyetértek, most nem az a fontos, hogy milyen pozíciót harcolunk ki magunknak, hanem maga a játék minősége, hogy kihozzuk a legtöbbet a játékosainkból. A taktikára, az egyéni akciókra és a formációk gyakorlására helyezzük az edzéseken a fókuszt.
 
Mi a célotok az őszi szezon végéig?
D.D.: Még van hátra jó pár meccs december végéig, különösebb mérföldkövet nem határoztunk meg, mi azt tartjuk szem előtt, hogy adjunk bele mindig 100%-ot, a csapat úgy álljon minden mérkőzéshez, hogy nyerni jött és akkor biztosan jól fogunk játszani. A végeredmény mellett az oda vezető útra is koncentrálni kell.
 
Többször mondtad az elmúlt meccsek után, hogy nyertünk, de nem jó hozzáállással. Min kellene javítani?
D.D.: Rossz játékkal is lehet győzni, de ez egyáltalán nem célunk. Mint említettük, még bizonyos szinten formálódik a csapat, emiatt vannak még itt-ott javítanivalók. A védekezés például sokkal jobb, mint mikor elkezdtünk dolgozni a fiúkkal, de még nem olyan jó, mint amilyennek lennie kellene, de lerohanásban is még olykor hibázunk. Abban bízunk, hogy a következő hónapokban már ezekben is jobbak leszünk. Még korai lenne azt mondani, hogy kiváló a csapat teljesítménye, mert még csak 3 hónapja munkálkodunk ezen, de szeretném, hogy ha minél többször nyilatkozhatnám, hogy maradéktalanul elégedett vagyok.
 
 
A tavalyi szezonban másodikként jutottatok tovább a rájátszásba, és ott is egészen szépen szerepeltetek. Van olyan, amire szívesen visszaemlékeztek ebben az időszakban?
D.D.: Nagyon jó volt, hogy a rájátszásban is ott lehettünk, mert olyan csapatokkal küzdöttünk együtt, akik az első osztályba kerülésért harcoltak. Nagyon jó volt tapasztalatszerzésnek, nyilván voltak olyan mérkőzések, ahol jobbak is lehettünk volna, de ilyen fiataloknak, mint a mieink, így is nagy élmény volt. Itt is inkább a jó játékra koncentráltunk, nem csupán a végeredményre.
C.P.: Csatlakozom én is, hiszen akadémiaként a játékosok tehetségének kibontakozását és fejlesztését kell szem előtt tartanunk. Persze a srácokban benne van a győzni akarás, és ez a harcias temperamentum elő is jön, amikor nagyon nyerni szeretnének (ennek köszönhetően olykor akár jobban is szerepeltek a pályán és jobban bírták a terhelést is). Most az a fontos, hogy menjünk előre, legyen idén is jó csapatunk.
 
Carlos, már régóta kíséred figyelemmel az akadémia tevékenységét, olyan akadémistákkal is dolgoztál együtt, mint például Lukács Péter vagy Ilic Zorán, akik mára már a Telekom Veszprém játékosai. Milyen érzés látni, hogy honnan hova fejlődnek a fiatalok?
C.P.: Minden edzőnek köszönhető ez a szép karrier, akik a fiúkkal foglalkoztak/foglalkoznak. Nagyon jól dolgoztunk együtt, nagyon sok munka van benne, de több tehetségen látszott már korán, hogy belőlük lesznek a jövő nagy játékosai. Ezért jobban fókuszáltunk rájuk, fokoztuk a minőségi játékot náluk, de persze ehhez az is kellett, hogy ők is ambíciózusak legyenek, és nagyon akarják ezt. Pepe és Zorán is ilyenek, mindemellett nagyon jó játékosok, hiába nincs még meg az a nagyon sok éves rutinjuk, mindig a maximumot hozzák ki magukból. Örülök, hogy sok tehetséggel dolgozhattam és dolgozhatok az akadémián.
 
Milyen érzés, hogy már nem játékosként, hanem edzőként tevékenykedsz?
C.P.: Se nem nehezebb, se nem könnyebb, inkább másabb. Olyan fejlődési lehetőségek vannak most, mint amilyenek játékosként nem adattak meg. Mindemellett, amikor játékosként vagy a pályán, akkor neked kell végrehajtani a „parancsot”, edzőként pedig te adod ki ezeket, emiatt más módon vagy felelős a játékért. Ettől függetlenül nagyon jól érzem magam ebben a szerepben is.
 
 
A csapattagok már többségében nem gyerekek, hanem fiatal felnőttek - okoz-e konfliktust az, hogy ők önállóbban végzik a dolgukat a pályán, míg a fiatalabb korosztály inkább az utasítások szerint?
D.D.: Én úgy látom, hogy inkább könnyebb velük dolgozni amiatt, hogy érettebbek. Sokkal jobban elfogadják és megértik az edzői utasításokat, nem kell olyan mélyrehatóan megmagyarázni ezeket, könnyebb a konszenzust megteremteni.
 
Milyen a kapcsolat a fiúkkal a pályán kívül? Szerveztek közös programokat?
D.D.: Nagyon jó srácok, jó viszonyban vagyunk velük, és úgy érzem, hogy közöttük is jó a kapcsolat az edzéseken kívül is. Voltunk például közösen paintballozni is csapatépítő jelleggel, jó móka volt, de inkább arra figyelünk, hogy a mindennapi munka során megtartsuk az egyésget.
C.P.: Szerencsénk van, hogy a korkülönbség és az anyanyelvi különbözőség ellenére is jól megértjük egymást a fiúkkal és megtaláljuk a közös hangot. Sokat beszélgetünk egymással és kérdezünk egymástól, tudjuk, mikor kell egy kicsit engedni, mikor kell kicsit szorítani, és meg tudjuk beszélni azt is, ha valami gond van. Egy ilyen fiatalokból álló csapatnál elengedhetetlen a jó kommunikáció.
 
Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!

PARTNEREINK