A veszprémi kézilabda élet meghatározó alakja, mind egykori aktív sportoló, mind jelenlegi edzői szerepében, a BFKA tekintetében pedig a veszprémi képzési hely szakmai igazgatói posztját tölti be. Gulyás Péter hazai és nemzetközi szinten is ismert alakja a sportágnak, aki az akadémián végzett munkáját saját bevallása szerint nagyon szereti, fő célja pedig az, hogy a kialakított rendszer jól működő legyen, melyben mindenki maximálisan ellátja a maga feladatát. Kritikus gondolkodású, aki úgy látja, ha nem lennének bizonyos megkötések, hihetetlenül komoly játékosokat tudna kinevelni az akadémia. Miként látja a szervezet működését, és benne különösen a játékosokat? Ez is kiderül mélyinterjúnkból.

2020-ban indult útjára a BFKA, milyen alapokkal vágtatok bele a munkának annak idején? Hogy értékeled a működését az azóta eltelt években?
Gulyás Péter: Azzal, hogy 2020-ban államilag elismert akadémia lettünk, a legfontosabb szakmai előrelépést az jelentette, hogy egy sokkal minőségibb stábot lehetett felállítani. Előtte is jó struktúrával, jól felépített keretek között dolgoztunk a gyerekekkel, mégis szintet léptünk, mivel olyan szakembereket tudtunk bevonni, akiket korábban nem tudtunk foglalkoztatni - gondolok itt például az erőnléti edzőkre, humánkineziológusokra, gyógytornászokra. Az ilyen kaliberű munkatársak növelik a minőségét minden akadémiának, velük együtt egy olyan irányba tudtunk menni, amit a sport világa és a sportfejlesztés ma elvár. A lehetőségekhez mérten további fejlesztésre mindig is szükség lesz, hiszen az akadémisták a jövőjüket a sportban képzelik el, ehhez pedig megfelelő testi fejlesztés is kell.
A szakmai stáb a felállása után is folyamatosan formálódik, hiszen mindig vannak új módszertanok és új tudásanyagok, amelyeket el kell sajátítani és beépíteni az edzésekbe, hogy tartani lehessen a lépést a modern korral. Azt gondolom, azzal, hogy ők képzik magukat, a játékosok egyéni fejlesztése is folyamatosan fejlődni fog. Az önképzésben pedig a stábnak szabad keze van. De azt is fontos megemlíteni, hogy akik a mi rendszerünkben dolgoznak, kiválóan értik a munkájukat és komoly szakemberek. Számomra nagy büszkeség az, hogy ők 3 év alatt mennyit fejlődtek, és általuk a rendszerünk mennyit alakult pozitív irányba.
Maga az akadémia struktúrája talán még most is formálódik, de mára már egy sokkal élesebb és mindenki által világosan látott rendszerben lehet dolgozni.
 
Milyen elvárásokat, célokat támasztottatok magatok elé az indulásnál?
G.P.: E tekintetben az akadémia vezetősége folyamatosan egyeztet, és folyamatosan határozza meg a mérföldköveket. Kiemelt célunk az, hogy mindegyik gyereknek tudjunk lehetőséget adni arra, hogy magas szintű játékossá váljon. Az ehhez vezető út azonban mindenkinél más, hiszen másként érnek a gyerekek: van, aki fizikálisan és van, aki mentálisan sokkal korábban áll készen a magasabb szintű játékra. A versenyeztetés terén minden pozitív lehetőséget megfogadunk és el is várunk magunktól és az edzőktől, így amint lehet, a növendékek magasabb szinten játszhatnak, hiszen ez ad nekik folyamatos versenykényszert.
Nagy kihívást és fejtörést okozott, hogy pont a BFKA alakulásakor tört be a pandémia, ez jelentősen megnehezítette a munkánkat. Szeretünk külföldi csapatokkal versenyre kelni, mivel a folyamatos sikeréhséget és a szükséges hozzáállást ezeken a mérkőzéseken kapják meg a gyerekek. Ezt a célunkat a világjárvány felülírta, hiszen korábban is próbáltunk nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy évente 3-4 alkalommal kipróbálhassák magukat a gyerekek külföldi csapatok ellen. Ebben van most hiányérzetem, sokkal kevesebb tornát rendeznek külföldön és rendezünk mi is, sokkal kevesebbet tudunk utazni, és ennek segítségével tapasztalatot szerezni. Talán ez a hátránya a mostani életszakaszunknak, de azt gondolom, hogy a fő célunk, hogy minél több játékosnak adjunk lehetőséget a bizonyításra, továbbra is biztosított.

 

Szakmai igazgatóként hogyan tudod ezt a célkitűzést segíteni?
G.P.: Én abban hiszek, hogy egy jól működő rendszerrel, amiben mindenki tudja a maga feladatát és beleteszi a saját tudását, karakterét, és alárendeli magát az egésznek, azzal sikerre vagyunk hivatottak. Számomra az a legfontosabb és azon dolgozom, hogy ilyen rendszerben működjünk. Úgy gondolom, ha egy jó rendszerben jó emberek vannak, ők adják a sikert. Ha jó emberekkel vagy körülvéve, akkor az már fél siker, ezen felül a gyereknek a mentalítása a belevetett munkája, tehetsége hozza meg a teljes sikert.
 
Mekkora versengés jellemzi a hazai akadémiákat, egyrészt egymás között (gondolva itt például az Akadémiai Tornára), másrészt a külföldi csapatokkal szemben?
G.P.: Ahhoz, hogy adott korosztályban lemérhessük, hogy hol tartunk, folyamatos versenyzésre van szükség, erre nagyon jó lehetőség egy akadémiák közötti bajnokság vagy egy nemzetközi viadal. Az, hogy az idei évben először létrejött az Akadémiai Torna, szerintem az akadémiai rendszer felállása óta az egyik legnagyobb mérföldkő, hiszen akárhogy is nézzük, az akadémiák kiemeltek a többi csapat között, jellemzően ők adják a válogatott csapatok gerincét, másabb jellegű lehetőségeik vannak a tehetségek képzésére. Ez érinti a mérkőzésszámokat, a szakemberek bevonását, és így, hogy van külön bajnokságunk, a gyerekek fejlődését is, hiszen minőségi meccseket tudnak egymással játszani. Ha ezt el lehet majd indítani minden korosztályban, vagy a lehető legtöbb korosztályban, az egy következő siker lesz.
A másik fontos dolog, hogy az akadémiai csapatok ellen mindenki meg szeretné mutatni, hogy ő mit tud. És igenis előfordul, hogy pontot vesztünk egy nem akadémiai rendszerű csapattól, ami nekik egy bizonyíték arra, hogy ők is jól dolgoznak, és folytassák a saját munkájukat, nekünk pedig ezáltal versenyképességünket és a tehetségek nevelését tudja fokozni.
 
Idén az Akadémiai Torna mellett újdonságként jött a Központi kiválasztó is. Mit gondolsz erről?
G.P.: Véleményem szerint a Központi kiválasztó egy nagyon jó kezdeményezés, hiszen ez jelzi azt, hogy az akadémiák próbálnak egyre jobban együtt működni, ezáltal elmélyíteni a kapcsolatukat egymással. Ez még egy alakuló folyamat, de ha sikerül tisztázott és világosan definiált körülményeket teremteni, akkor egy kiváló lehetőség biztosít majd minden gyerek számára, hogy a saját élethelyzetéhez, elgondolásához legmegfelelőbb helyet találja meg. Itt olyan fontos szempontokat kell figyelembe venni, mint az iskola, a versenyeztetés, vagy hogy ne vegyék el egymás elől a játéklehetőséget
Ha belegondolunk abba, hogy Magyarországon ma 5 akadémia van, amelyek évente 20 főt vesznek fel, az azt jelenti, hogy 100 gyereknek van lehetősége belépni ebbe a rendszerbe. Ez az akadémiák számára egy korlát, de a többi csapat számára viszont lehetőség, hiszen nincsenek ellehetetlenítve, erősek és versenyképesek maradhatnak. Teljes biztonsággal, folyamatos játéklehetőséggel tudják versenyeztetni a saját növendékeiket.
 
Ez a rendszer mennyiben más ahhoz képest, mint amikor Te voltál utánpótláskorú sportoló?
G.P.: Úgy gondolom, hogy tudományosabb, körültekintőbb, és alapvetően sokkal sportszakmaibb. Ez a három tökéletesen leírja a mostani rendszert. A gyerekek kiválasztása egy sokkal körültekintőbb, sokrétűbb, alaposabb folyamaton megy keresztül. Ez elősegíti, hogy a későbbiek során a sérülésekre, a nem megfelelő testtudatossággal kapcsolatos dolgokra nagyobb hangsúlyt lehet fektetni. Ez fontos, mert megfelelő képet ad nekünk a gyerekről, tudjuk, milyen alapanyagból dolgozhatunk. Onnantól kezdve pedig sokkal egyszerűbb a későbbi közös munka.
Amit viszont problémának látok, hogy a gyerekek lehetőségei rendkívül különbözőek: mennyit edz egy héten, hány meccse van, mennyit tud játszani, milyen edzői munka van mögötte, mennyire érdekli egyáltalán a kézilabda, van-e kettős versenyzése, esetleg sportol-e mellette még valamit. Nincs egy olyan rendszer alattunk, egy olyan alsóbb szintű struktúra, amiből meg lehet tudni minden gyermek pontos képességét. Ha a központi kiválasztó már kiforrott lesz, és a képzések egy magasabb szintjét vonja magával, utána arra kell majd fókuszálni, hogy a fiatalabb korosztályokban is magasabb képzés legyen.
Örömmel látom, hogy manapság egyre több gyerek sportol, egyre több tehetség van a különböző sportokban, és nem összpontosul egy vagy két sportágban az összes talentum: mennek birkózni, kajakozni, kosarazni, röplabdázni, focizni, futsalozni, kézilabdázni, stb. Ez azt hozza magával, hogy egyre több akadémia indul, egyre minőségibb lesz a képzés, viszont ennek az akadémiai rendszernek szerintem idő kell, mire minden sportszakosztály kidolgozza magának azt a fajta struktúrát, ami alapján ő sikeres lesz. Mi, a kézilabdában ezen már mintegy három éve dolgozunk.

 

 

Ha már minőségi szintekről esett szó, a BFKA edzői közül nemrég többen is sikeresen elvégezték az EHF Master Coach képzést és megszerezték az EHF Pro Licence-t. Mit jelent ez az akadémia számára, hogy tudja hasznosítani?
G.P.: Minél képzettebbek a szakembereink, minél többet tanulnak, annál többet tudunk hasznosítani belőle. Ez nem csak a szakmai tudásanyagot hozza magával, hanem egyfajta példamutatást is az edzők részéről. Az a tanulni vágyás, ami a szakemberekben van, azt szeretnénk a gyerekekben is látni. Az egyik nincs a másik nélkül, ellenben, ha ez a kettő találkozik, akkor minden megszerzett papír, minden tanulással eltöltött óra csak segíti a BFKA hírnevének öregbítését.
 
Sok neves egykori játékos dolgozik edzőként Veszprémben. Milyen érzés (velük együtt) ebben a szerepben jelen lenni a veszprémi kézilabdázás életében?
G.P.: Mindegyikőjük jó ideje benne van a vérkeringésben, Ivo Díaz, Iváncsik Gergő, Iváncsik Tamás, Gulyás István, Carlos Pérez, Dinko Dankovic, Velky Pétér, Szobol Zsolt, és még sorolhatnám. Kik tudnák jobban elmondani, hogy mit is jelent Veszprémben kézilabdázni, mint ők? Az ambíció, hogy jó edzők szeretnének lenni, megvan mindenkiben. Gyerekekkel szerettek volna foglalkozni, hogy itt tanulják meg az edzői teendőket, ahogy annak idején én is és Momir Ilic is tettük. Ha pedig valakinek olyan ambíciója lesz a későbbeikben, hogy szeretne továbblépni magasabb korosztályra, arra mi abszolút büszkék leszünk, és akkor el tudjuk majd mondani azt is, hogy nem csak játékost nevelünk, de edzőt is.
 
A BFKA Veszprém legidősebb csapata évek óta sorozatosan jól szerepel a felnőtt másodosztályban. Sok játékos ráadásul NB I-es csapatnál folytatta pályafutását. Ez mennyire nevezhető sikernek, vagy mennyire mércéje a sikernek?
G.P.: Azt gondolom, hogy ettől feljebb csak az lenne, hogyha megmaradna ez az NB I/B-s jogunk, és lenne mellé egy NB I-es jogunk is. Akkor azt tudnánk mondani, hogy olyan felfele irányuló versenyeztetés van a saját kezünkben, amit mindenki szeretne elérni. Ez sajnos bizonyos okokból nem kivitelezhető. Viszont van egy életkor megkötés is a csapattal szemben, ami egyfajta kényszerhelyzetet teremt, hamarabb kell bizalmat szavaznunk a játékosoknak, hamarabb be kell dobnunk őket a mélyvízbe. Ezáltal ezek a gyerekek nagyon hamar kész vannak arra, hogy szintet lépjenek.
Van, aki az NB I/B-ben egy másik csapatnál folytatja, van, aki az első osztályba igazol, ahol tovább tudnak fejlődni azáltal, hogy másik ligában kell megfelelniük, és harcolni a helyért és a játékpercekért. Egy felsőbb szint az lenne, ha külföldre szerződnének a játékosok, és ez nem csak nekünk lenne mérvadó, hanem a magyar kézilabdának is. Ez egy kiváló mutatója lenne annak, hogy itt valóban remek munka folyik, ezért is próbálunk ennyi külföldi klubbal kapcsolatot tartani, nemzetközi tornákat szervezni, hogy lássák a mi gyerekeinket. És, ha a játékos leszerződik egy másik országba, majd úgy dönt, hogy bizonyos idő után visszatér Magyarországra, a kint megszerzett tudást tudja kamatoztatni a hazai csapat és a szakma is.
Visszakanyarodva az akadémiához, sok tehetséges fiatalt neveltünk ki az évek során, akik jó csapatoknál folytatták tovább a pályafutásukat, ez mindenképpen sikerként könyvelhető el. Vannak, akik különösen magas szintet képviseltek akadémistaként, ma pedig már a világ elitjével kell nekik minden nap edzeni, versenyezni, és helyenként néha még játszani is ellenük. Keressük és figyeljük az ilyen kaliberű növendékeket, és természetesen, akiben látjuk a potenciált, arra számítunk is, akár a Telekom Veszprém kötelékében.
 
Mennyire van lehetőséged arra, hogy személyesen nézd a BFKA meccseit? Ha kint vagy, akkor nézőként, szakmai igazgatóként, vagy a Telekom Veszprém edzőjeként figyeled a játékot?
G.P.: Mind a három együtt. Az NB I/B meccsekre sokat kijárok, a többi korosztály esetében jellemzően felvételről nézem, de nem mindegyik mérkőzést. Sokszor látom őket edzésen is, hiszen a nagy csapat előtt vagy után jönnek ők. Inkább azt figyelem, hogy aktuálisan hol tartanak, mit játszanak, ki-hogyan fejlődött, ezáltal naprakész vagyok a gyerekekből. Ebből az összképből tudjuk leszűrni, hogy ki az, aki a fejlődés olyan útján van, hogy már feljebb lehet versenyeztetni, vagy idősebbeknél, akik már közel vannak a korhatárhoz, kit javaslunk egy professzionálisabb csapatnak.
Természetesen a szurkolás sem marad el, nyilván közös érdekünk, hogy nyertesen zárjunk egy-egy mérkőzést. Az NB I/B csapaton idén rendkívül nagyot fiatalítottunk, és az eredmények rendkívül pozitív meglepetésként hatottak. Nekik ráadásul idén összevont ligában kellett kezdeni a szezont, ami szerintem sokkal erősebb és sokkal nehezebb élethelyzeteket generál. Volt bennem egy félsz a nagy fiatalítással kapcsolatban, hogy miként fognak helytállni ebben a ligában, de a pontok és a helyezésünk alapján úgy tűnik, hogy zseniálisak. A sok utazás, a felkészülés, a nagyon agresszív és nagyon fizikális keleti csapatok elleni meccsek mind-mind csak erősítik őket.

 

Milyen vízióját látod az akadémiának?
G.P.: Az idei szezonra elértünk egy olyan szintet, amit mindenképpen meg szeretnénk tartani és tovább emelni a jövőben. Hosszú évek munkájával meg tudtuk teremteni azt, hogy jelenleg minden csapatban úgy van növendékünk, hogy mindenki felfelé versenyzik, mindenki idősebbek között játszik, ezáltal minden héten, vagy éppen minden nap nagyobb terhelést kap, mint az életkorának megfelelő. Ennél jelenleg az akadémia életében jobbat nem tudnék, hacsak nem minden héten kijárnánk külföldre megmérkőzni, de ez ugye lehetetlen.
Idén nagyon kevés gyereket választottunk ki, azért, hogy mindenki megkapja a tehetségéhez méltóan a játékperceit és tudjon fejlődni. Jövőre fogunk újra kiválasztani, akkor újra felállítjuk az U16-os csapatot, így a terv az, hogy mindenkit feljebb léptetünk egy generációval vagy egy korosztállyal. A legmagasabb prioritásnak az NB I/B-s csapatot tartom, mert az akadémián belül az a legmagasabb szint, ahol egy játékos játszhat, így az elképzelésink szerint jövőre minél több játékost szeretnénk az U20-ból felhozni.
További célként meghatároztunk az U16-os csapatnak egy 5 éves tervet, amely által egy strukturált, előre megtervezett képzésben jól láthatja egy-egy játékos, hogy honnan hova tud elérni, mi pedig ezt folyamatosan mérni tudjuk. Ezen felül szeretnénk a saját munkánkat is még hatékonyabbá és jobbá tenni, például egy olyan belső képzési rendszer kialakításával, amit mindenki használhat, és amiben mindenki tanulni tud.

 

Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!