Legfiatalabb korosztályunk vezetői rutinosan mozognak az akadémia berkeiben. Iváncsik Tamás már a megelőző szezonban is vezetőedzőként irányította a keretet, Velky Péter pedig az ifjúsági korcsoportból érkezett a fiúkhoz. Egy alapjaiban megújult csapattal vágtak neki a szezonnak, beszélgetésünkből kiderül, milyen nehézségekkel és hogyan küzdöttek meg az eddigiekben.

 

Teljesen új csapatként kezdtétek meg ezt a szezont, közel 3 hónapos közös munka van már mögöttetek. Mik a tapasztalataitok erről az első időszakról?

Iváncsik Tamás: Többségében nem ismertük a fiúkat, de nekem nagyon kellemes meglepetés a társaság. Kicsit nehéz megítélni, hogy mégis hogy állunk: az egyik szemem nevet, mert a tabella azt mutatja, hogy jó pozícióban vagyunk, de a másik sír, hiszen az elején az iskola indulásával nem tudtunk sokat együtt dolgozni, továbbá a kezdeti betegségek és a sérülések sokakat hosszabb időre kivettek a csapatból. De ez az időszak is jó volt arra, hogy a gyerekek megmutathatták, hogy akár 12 emberrel is lehet mérkőzést nyerni. Nagyon nagy tartásról adtak tanúbizonyságot, és itt jelentkezett leginkább, hogy ezeket a meccseket nem egyének nyerték meg, hanem igazi csapatmunka volt. Az edzéseken a kezdetektől nagyon jól dolgoznak a fiúk, nagyon elszántak, tanulékonyak, és látszik, hogy próbálnak minden egyes mondatunkra odafigyelni, és az instrukciókat betartani. Természetesen még vannak bizonytalanságok, mert most már próbálunk mind a védekezés, mind a támadás esetében rendszerben játszani, de azt tapasztalom, hogy jó úton haladunk.

Velky Péter: Jelenleg a 2007-2008-as korosztályról beszélünk, valóban teljesen új keret érkezett hozzánk, bár van egy része a csapatnak, amely az alsóörsi utánpótlásban már játszott együtt. A csapatról összességében elmondható, hogy a fejlődés jeleit látjuk a fiúkon, főleg, ha összehasonlítjuk, hogy hol tartottak a szezon elején. Persze a fejlődésben a határ a csillagos ég, de, ha hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre tudunk mindig egy pluszt hozzátenni az eddigiekhez, az bíztató a jövőre nézve. 

Augusztusban a győri ezdőtáborban még azt fogalmaztátok meg első célként, hogy csapategység legyen. Ezt ezek szerint sikerült már elérni?

I.T.: Én azt gondolom, hogy igen. Értelemszerűen sokkal nagyobb türelem kellett részünkről is a gyerekek felé, hiszen belekerültek egy akadémiai rendszerbe, ami szinte az egész csapatnak újdonságként hatott. Meg kellett szokniuk az új környezetet, az új körülményeket, az új elvárásokat, melyek feldolgozásához az akadémia szakembereinek (például sportpszichológusnak) a munkája is nagyban hozzájárult, így most már nyugodtan mondhatjuk, hogy egy elég jó kis csapat kovácsolódott össze.

V.P.: Én is úgy látom, hogy a csapatépítés folyamatát befejezettnek tekinthetjük. Nehéz volt a dolgunk az elején, mivel inkább voltunk egyének, mint csapat - ez vonatkozott a játékunkra, illetve a pályán kívül is érezni lehetett. Voltak kezdeti konfliktusok, ami ilyen helyzetben normális. De sikerült már a fiúknak ezeket a problémákat kezelni és egy csapatként funkcionálni.

Hogyan tudtak igazodni a gyerekek ehhez a sok változáshoz, ami rövid idő alatt érte őket?

V.P.: A játékosoknak a jelenlegi helyzet és szerep szokatlan lehet, mivel ezelőtt csak egyesületben szerepeltek, most meg már akadémián pallérozódnak. A környezet is új nekik, mivel iskolát is váltottak, sőt, volt, aki általános iskolából középiskolába került. Voltak olyanok, akik már tavaly is két bajnokságban játszottak és megvolt a heti egy mérkőzésük, de nagyrészüknek szinte csak kéthetente volt meccs. Most ez is változást hozott nekik, sőt, még az is, hogy mindegyik játékos idősebbek között edződik.
Még azért az alkalmazkodás folyamatában vannak, próbálnak teljes mértékben hozzászokni az új helyzethez, emiatt előfordulhat hullámzó teljesítmény az edzéseken és éles helyzetben is. Ehhez is idő kell, de mi türelmesek vagyunk és próbáljuk őket arra ösztökélni, hogy mindig törekedjenek a maximumra. Persze ez nem mindig sikerül, de, ha maga az elszántság megvan a dolog iránt, abból tudunk tovább dolgozni és fejlődni.

 

A játékosok jelentős része a fiatalabb utánpótlás korosztályokban együtt játszott és fejlődött. Nehéz volt összhangba hozni őket a más kluboktól érkezett sportolókkal?

I.T.: Óriási különbségek voltak azok között, akik más egyesülettől érkeztek és azok között, akik a Telekom Veszprém Handball Academy révén belekóstoltak már a mi munkafolyamatainkba, vagy éppen ugyanúgy Szigeti Csongor atlétikai edző foglalkozott a képességeik fejlesztésén. Ez valahol természetes, de gőzerővel dolgozunk azon, hogy szokat, akik egy kicsit le vannak maradva, egy szintre hozzuk a többiekkel. 

Így, hogy a csapategységet megteremtettétek, meghatároztatok-e újabb lépcsőfokot, amit az őszi szezon végéig meg szeretnétek lépni?

I.T.: A következő szint, amit stabilizálnunk kell, hogy egyensúlyt teremtsünk a csapatban, ezért mindenkibe azt sulykoljuk, hogy azonos értékű játékos. Azoknál, akik sérülésből állnak vissza, még nagyon látszik, hogy fiatalok és türelmetlenek, nem tudják még megfelelően menedzselni magukat, ezért mi mindig mondjuk nekik, hogy türelemmel kell felépíteni az ő visszatérésüket. De én úgy látom, hogy mindenki tudja, hol a helye és mi a feladata ebben a csapatban.

Már foglalkoztok annyi ideje a játékosokkal, hogy tudjátok, mi számít a csapat erősségeinek, esetleg gyengeségeinek. Az edzések és az eddigi mérkőzések alapján mi az, amit a folyamatok során hangsúlyosabban kell venni?

 

V.P.: Leginkább a technikai dolgokra kell nagyobb fókuszt helyezni, elsődlegesen ezek fejlesztésében kell nekik segítenünk. Ehhez az is társul, hogy azokat az elemeket, figurákat, amelyeket edzéseken gyakorlunk, bele tudjuk majd építeni a mérkőzésekbe is.

 

I.T.: Van még bőven feladatunk. Gyakorlatilag az összes játékunk a 3-2 elleni játékra alapszik, nagyon szeretnénk, ha minél több játékosunk tudna 1-1-ezni, emellett a 2-2 elleni játékot próbáljuk még sokkal tudatosabban játszatni, akár egy lövő-beálló kapcsolatban vagy egy irányító-beálló kapcsolatban. Ezekre fókuszálunk inkább a meccseken és az edzéseken egyaránt, mind inkább arra, hogy egységesen, rendszerben játszanak. Kapnak egy jó alapot, de addig biztosan nem fogunk továbblépni, amíg ez a két alapvető mozgás nem megy nekik. 

Melyik eredményre vagytok a legbüszkébbek?

I.T.: Én annak a híve vagyok, hogy a mi korosztályunkban még nagyon nagy hiba lenne azt nézni, hogy “eredmény”. Nekem az az eredményesség, ha visszakapom azt a mérkőzésen, amit az edzéseken gyakorlunk. Lehet, hogy emiatt egy-két meccset elveszítünk, de az eddigiek azt mutatják - ahogy dolgozunk, ahogy próbálunk felépíteni egy-egy mérkőzést -, hogy jó úton haladunk, hiszen többségében nyerjük a találkozókat. Persze voltak itt olyan csapatok, akik erősebbek voltak nálunk, például a Ferencváros, akik egy elég komoly játékerőt képviselnek - velük szembe kicsit meg voltunk szeppenve, de biztos vagyok benne, hogy a visszavágón már sokkal összetettebb játékot tudunk produkálni.

V.P.: Ha az eddigi mérkőzéseket nézzük, összességében elégedettek lehetünk a fiúkkal. Mindig elmondjuk a gyerekeknek, hogy mi arra törekszünk, hogy a csapatunk a meccseken jó teljesítményt nyújtson. Volt olyan mérkőzésünk ősszel, ahol győztünk de nem voltunk megelégedve a fiúk teljesítményével, de volt olyan meccs is, ahol nagyarányú vereséget szenvedtünk, de rendkívül  sok bíztató jelet mutattak a srácok. Annak külön örülünk, ha mindenki remek teljesítményt nyújt és emellé győzelem is párosul. Elkezdtünk egy folyamatot és fokozatosan lépésről lépésre haladva fejlődünk, és ezt az irányt kell folytatnunk. 

Tamás, Te bő egy éve a serdülő válogatott edzője is vagy. Mennyire összeegyeztethető a két feladat, illetve tudsz-e a két csapathoz oda-vissza jógyakorlatokat hozni?

 

I.T.: Szerencsére nem okoz fennakadást a két feladat egyidejű teljesítése. Szabó Levente (Pick Szeged Akadémia U21 csapat másodedzője) irányításával ketten látjuk el a válogatottnál a feladatokat, ami abból a szempontból nagyon szerencsés, hogy a Szeged és a Veszprém ugyanabban a rendszerben játszik. Nem titok, hogy a válogatottnál a csapat szinte teljes egésze akadémistákból áll, hiszen az akadémiákon kapják meg a kellő képzéseket. Nem csak ez a két klub képviseli a játék stílusában és a rendszerében ugyanazt, hiszen egyre több egyesület játssza ezt a spanyol rendszert. A válogatott összetartásokon inkább csak ezen finomítgatunk, persze minél több játékos kipróbálásával, de már lassan körvonalazódik, hogy kik azok a játékosok, akik majd képviselik hazánkat az EYOF-on.

 

Péter, tavaly még egy jóval idősebb korosztálynál vállaltál el edzői szerepet. Hozzájuk képest mennyivel másabb kisebbekkel együtt dolgozni?

V.P.: A két korosztály teljesen különbözik, másként kell és lehet az idősebbekkel dolgozni, mint a fiatalokkal. Számomra ez a helyzet se jobb, se rosszabb, mivel minden korosztálynak megvan a maga nehézsége és könnyedsége. Régebben dolgoztam más egyesületnél ilyen idős gyerekekkel együtt, így van már tapasztalatom ilyen fiatal korosztállyal is. Nyilván vissza kellett szokni ebbe a közegbe, de annyira nem okozott nagy nehézséget számomra.

Az idei szezonban újdonságként Akadémiai Tornán is összemérik erejüket az U16-os korosztályban a különböző magyar kézilabda akadémiák. Mire számítatok ebben a megmérettetésben?

I.T.: Ez egy nagyon jó kezdeményezés, remélem, hogy ez többről fog szólni, mint egy puszta torna. Itt van lehetőség az edzőknek is egy kis eszmecserére, illetve azok a csapatok, akik még nem játszottak egymással, fel tudják térképezni a másik képességeit. Mi alapvetően tapasztalatszerzésnek szánjuk ezt a sorozatot, ezért is mondtam a fiúknak, hogy úgy készüljenek, hogy eredménytől függetlenül mindenki játszani fog. Azt szeretnénk látni, hogy az edzésen gyakoroltak visszaköszönnek, hogy tudatosan építik fel a támadásokat, és ugyanez vonatkozik a védekezésre is. A Fradi otthonában már játszottunk két fordulót a NEKA és a FTC csapata ellen, most hétvégén Balatonbogláron a BFKA Balatonfüred és a Pick Szeged Akadémia csapataival mérkőzünk meg.

Edzésen kívüli programokra, foglalkozásokra, csapatépítő tevékenységekre mennyire jut időtök?

V.P.: Az őszi alapozó időszak elég sűrű volt, egyelőre még nem tudtunk nagyobb volumenű programokat szervezni. Volt egy bentlakásos egyhetes edzőtáborunk, amit követett majdnem egyből egy szerbiai torna, ezeket nem sorolnám a kikapcsolódási tevékenységek közé. Rupper Petra, a BFKA Veszprém karrier tanácsadója tart nekik hetente egyszer vagy kétszer foglalkozásokat, csoportosan és egyénenként egyaránt, ezzel is erősítve a csapat kohéziót. Ami csapatépítő programnak tudható be, az az, hogy Tomival elvittük őket egy Bajnokok Ligája mérkőzésre. Úgy láttuk, hogy a fiúk nagyon élvezték és nagy élmény volt számukra, szóval mindenképp tervezünk hasonlókat a jövőben.

I.T.: Mi már az elején tudatosítottuk a gyerekekben, hogy nyitva van az ajtó előttük, bármilyen problémával fordulhatnak hozzánk. Úgy érzem, Petivel egyetemben a bizalmukba fogadtak minket, hiszen nyitottak felénk és mernek kérdezni. Ahogy Peti is említette, nemrég egy nagyon komoly, a fiúk számára meglepetés csapatösszetartó programon vettünk részt: a Telekom Veszprém - SC Magdeburg mérkőzésre hoztuk ki őket és közösen szurkoltunk a hazai csapatnak. Szerintem egy itt játszó gyermeknek kevés nagyobb élmény lehet annál, mint, hogy élőben megnézhesse a felnőtt csapat Bajnokok Ligája mérkőzését és átélhesse annak hangulatát, és láthassa, hogy kemény, következetes munkával hova tud eljutni.

Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!