Játékosként mindketten nagy múlttal rendelkeznek, de az edzői szerep sem újdonság számukra: Ivo Díaz és Szobol Zsolt az idei szezontól irányítják az U18-as veszprémi keretet. Ivonak már többéves rutinja van ezzel a korosztállyal, de Zsolt is hamar beilleszkedett az új közegbe, ráadásul az erőnléti edzői feladatok ellátását is ő végzi a tréningek során. Intejrúnkból többek között az is kiderül, milyen elvárásokkal indulnak neki egy-egy mérkőzésnek, és milyen különbségek lehetnek az akadémiák között.

 

Szobol Zsolt:Természetesen ez kétirányú, ilyenkor nekem is meg kell szokni a társaságot, viszont ebben a helyzetben főleg a gyerekek azok, akik próbálnak jobban idomulni az edzőhöz, különösen a kezdeti időszakban. Én legutóbb a NEKA-nál tevékenykedtem, viszont ott eggyel fiatalabb korosztállyal, az U16-osokkal foglalkoztam. Úgy gondolom, ennek is köszönhetően nem volt nehéz az itteni rendszerben lévő fiúkkal megtalálni a közös hangot, hiszen ezek a srácok nagyon eltökéltek, nagyon motiváltak és mindemellett nagyon fegyelmezettek. Ez meglepetés is volt számomra, és még egy kis pluszt is adott, hogy ezekkel a gyerekekkel foglalkozzak. Természetesen ez nagyrészt Ivonak köszönhető, másrészt azt vettem észre, hogy ez az egész nem a szigoron, hanem a következetességen alapul. Ezt a következetességet látom Ivo munkájában, ami egyáltalán nem irreális kérésekkel társul. Összességében tehát nagyon egyszerűen, könnyen ment minden már a kezdetektől, kicsit már olyan érzésem is van, mintha régebb óta itt dolgoznék, szóval ideális környezetbe érkeztem.

 

Mennyi hasonlóság van a két akadémia működésben, felépítésben?
Sz.Zs.: A NEKA-nak valószínüleg szerencsésebb az infrastruktúrája olyan szempontból, hogy a gyerekek iskolája egy helyen van, vagy maximum két helyen, így tudnak mindig (akár reggel is) edzeni, illetve egész nap együtt vannak. Ez elsőre jól hangzik, de hosszútávon nem feltétlenül lehet jövedelmező. Itt, Veszprémben több logisztikát igényel ezeknek az alapvető feladatoknak az ellátása, de szerintem ebből a legjobb módon kihozzák/kihozzuk a maximumot. Az eredmények és a munka is ezt mutatja.

 

 

Azok a fiúk, akik tavaly még az U16-os csapatban játszottak, mennyire tudtak beilleszkedni az idősebb korosztályba? Mennyire jó a csapat összhang most, velük kiegészülve?
Ivo Díaz: Számunkra mindig nehéz, ugyanis a serdülő egy olyan korosztály, ahol évről évre jönnek-mennek a játékosok. Néha feljönnek hozzánk, néha meg tőlünk kerülnek még feljebb. Akik most érkeztek, ismerték már azt a rendszert, amiben mi dolgozunk. Augusztus óta vagyunk velük együtt, fontos volt, hogy új feladatokat kapjanak tőlünk, új játékstílust ismerjenek meg rajtunk keresztül. Jól haladnak a fiúk, jó ez az irány, amit elkezdtünk, de még lassabban megy az a fejlődés, amit mi látni szeretnénk. Nekünk is türelmesebbnek kell lennünk velük ahhoz, hogy pontosabban, kevesebb hibával játszanak. Azt vettük észre, hogy a technikai dolgok azok, amik kezdetben nem mentek zökkenőmentesen, ennek fejlesztésén most is dolgozunk. Sokat kommunikálunk velük, és folyamatosan figyeljük azt, hogy ki-hogyan teljesít az edzéseken, és természetesen segítünk nekik mindenben, ami az ő fejlődésüket szolgálja.

 

I.D.: Nehéz összehangolni a fiúk mindennapjait, hiszen nekik teljesíteniük kell az iskolában és az edzéseken egyaránt. Ez néha nem könnyű, egy-egy rosszabb nap az iskolában rányomhatja a bélyegét az edzésekre. Én személy szerint nem szoktam és nem szeretem nézegetni a tabella állását. Persze fontos, hogy nyerjünk a meccseken, de a jó játék számomra még fontosabb. Ha megvalósítják és végrehajtják a pályán azokat a a dolgokat, amiket az öltözőben megbeszélünk, illetve az edzéseken begyakorlunk, akkor én biztosan elégedett leszek a fiúkkal - még akkor is, ha vesztesen jövünk le a pályáról. Nagyon pozitív visszacsatolás számomra, hogy látom rajtuk a megfelelő előrehaladást, hogy jól reagálnak a feladatokra, mentálisan is egyre felkészültebbek, és, hogy értik, mit kérünk tőlük - például egy passz esetén hogy kell előkészíteni, mi a helyes kéztartás. Fontos, hogy ezek meglegyenek, hogy később még többet tudjanak magukból kihozni.

Sz.Zs.: Szerintem a legelején az volt a legnehezebb feladatuk, hogy elfelejtsék, hogy idősebbek között játszanak, és abban a pillanatban, ahogy ezen túljutottak, elkezdtek koncentrálni azokra a dolgokra, amiket az edzéseken gyakoroltunk. Én is azt látom, hogy az út jó, és ráálltak egy olyan irányra, ami előre viszi őket.
Én erőnléti edzőként is foglalkozom velük, így különösen jó látni és sikernek élem meg, hogy a srácok már elfelejtették, hogy fiatalabbak, esetenként fizikálisan gyengébbek az adott ellenfélnél. Így, hogy fejben már ott vannak, nekünk is könnyebb dolgunk van. A legjobb az, hogy hisznek magukban, hisznek az Ivo játékában, hisznek az akadémiában, hogy a reggel 7 órai kondi edzésbe ugyanúgy mennek bele, mint a délutáni labdásba. Szerintem ők felfogták, hogy ez mind azért van, hogy jobbak legyenek. Kezdik magukon érezni, hogy jobbak, erősebbek, többet bírnak a pályán, és ez is motiválni tudja őket. Egy erőnléti edzőnek ez a legnagyobb siker, főleg ha mindemellett nincs sérülés sem.

 

Ezt a gondolatmenetet folytatva, mi az a cél, amit szeretnétek elérni az őszi szezon végéig?
I.D.: Leginkább azt, hogy a támadásban és védekezésben jó játékot tudjanak mutatni; ha ez teljesül, mi már meg vagyunk velük elégedve. Fontos, hogy bátran játszanak, merjenek bizonyos szituációkba belemenni, a helyzeteket végig vigyék. Nem baj, ha hibáznak, nem baj, ha elsőre nem megy be a labda a kapuba. Majd a következő összejön, csak lássuk, hogy megpróbálják, és érezzék magukról: meg tudják csinálni.

Az edzéseken a védekezést, helyezkedést, az egymásnak segítést kell gyakorolni leginkább. A kilépések fontosak még nekünk, támadásban pedig a cselezésre, a passzolásra, a labda nélküli mozgásra, labdafogásra és a kapura lövési technikára kell odafigyelni. Miután ezekkel foglalkoztunk, utána következhet, a mérkőzés közbeni szituációs döntések gyakorlása. Jelenleg ezekkel fogalkozunk leginkább és mi az őszi szezont annak szeretnénk szentelni, hogy ezeket rendesen begyakorolják. Ha ezek az alapok megvannak, akkor erre már lehet építkezni.

 

 

Mind a ketten impozáns karriert futottatok be játékosként. Miként élitek meg, hogy immár edzőként a pálya széléről követitek az eseményeket?
I.D.: Megmondom őszintén, számomra sokkal pörgősebb ez az edzői szerep. Rengeteg meccsünk és annál is több edzésünk van az idény során, szóval soha sem unatkozunk. Engem még mind a mai napig minden meccs fel tud tüzelni. Amikor meccs van, rengeteg adrenalin jön elő belőlem és izgatottan várom, hogy a fiúk mit tudnak produkálni. Szerintem az egy jó dolog, ha egy edző ennyire beleéli magát a meccsbe, mert ez a csapatot is motiválni tudja arra, hogy még jobban küzdjenek és akarják a győzelmet.

 

Sz.Zs.: Nekem az tűnt fel legjobban a játékos és az edzői pályafutásom között, hogy sokkal többet tudok most a kézilabdáról, mint amennyit játékosként tudtam. Akkor csak igazából végre kellett hajtani az edzői utasításokat, de most edzőként sokkal több szegmensre kell odafigyelni, érteni kell, mi történik a pályán és ezt a gyerekekkel nekünk is tudatni kell. A kézilabda, mint sportág is rengeteget fejlődött az elmúlt időben, sokkal tudatosabban kell ma már hozzá állni mind a pályán, mind a pályán kívül.

 

I.D.: Nagyon hálás vagyok ezért, és nagyon meglepett. Megtisztelő, hogy ennyire elégedettek az általam végzett munkával. De legszívesebben ezt a díjat felosztanám több kis darabkára, hogy mindannak a sok embernek adhassak belőle, akikkel az elmúlt években együtt dolgozhattam a csapatok nevelésén, fejlődésén, hiszen az eredményeket közösen értük el, nekik is oroszlán részük van ebben az elismerésben.

 

 

I.D.: Igen, tervben nagyon sok minden van. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a programokat, ilyenkor a srácokkal sokkal könnyedebb beszélgetéseket tudunk folytatni, ők is sokkal jobban el tudják engedni magukat. Augusztus végén voltunk is egy közös balatoni strandoláson, azután meg már beindult a szezon, de tervben van, hogy elmegyünk együtt vacsorázni, most már a Szobival kiegészülve. Tavaly voltunk a srácokkal bowlingozni, biliárdozni, dartsozni, nagyon jól éreztük magunkat, valószínűleg hasonló programok lesznek az idei szezonban is még.

 

Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!