Bőti Dominik 2020-ban csatlakozott akadémiánkhoz, amit 4 szezonon keresztül erősített. Fiatal balszélső tagja volt a serdülő, ifjúsági és NB I/B-s csapatainknak az itt töltött időszakában. A 23/24 szezon elején SEHA-Liga trófeát ünnepelhetett a Veszprém Handball Club-al, illetve több NB I-es mérkőzésen számíthattak gyorsaságára szezon során. Májusban pedig az NB I/B-s bajnokság második helyéért járó ezüstérem csilloghatott a nyakában csapattársaival együtt. Bőti Dominik összesen 106 alkalommal lépett pályára akadémiai színekben, ahol 198 alkalommal zörgette meg az ellenfél kapuját. A legutóbbi, 23/24-es szezonban szerezte a legtöbb gólt, szám szerint 55-öt. Balszélsőnk a QHB Eger csapatát fogja erősíteni a következő szezontól, vele beszélgettünk itt eltöltött időszakáról, fejlődéséről, jövőbeli motivációiról.

 

 

Négy évig voltál a Veszprém Handball Academy szélsője. Emlékszel még a kezdetekre? Hogyan kerültél Győrből Veszprémbe? Milyen volt először belépni ebbe a közegbe?
 
Bőti Dominik: Természetesen emlékszem, Győrben éppencsak elkezdtük az alapozást, amikor adódott egy lehetőség, hogy egy hétig az akkori serdülő korosztállyal edzhettem, de végül nem csak hét napig maradtam… Már az első pillanattól kezdve nagyon nyitott és befogadó volt a közeg, így a beilleszkedés sem volt egy hosszadalmas folyamat.
 
Ezidő alatt miben változtál/fejlődtél a legtöbbet?

B.D.: Számos dolgot ki tudnék emelni, hiszen rengeteg lehetőséget kaptam az élettől az évek folyamán, ahol új dolgokat tanulhattam, mind a pályán, mind a pályán kívül. Mégis úgy érzem, amiben a legtöbbet fejlődtem, az az, hogy türelmesebb lettem. Mindennek eljön a maga ideje, csak elég kitartónak kell lenni hozzá.
 
Mire emlékszel vissza a legszívesebben az itteni évekből? Mik voltak a legemlékezetesebb mérkőzések, győzelmek, pillanatok?

B.D.: Magára a társaságra szerintem hiszen van, akivel ebben a négy évben szinte végig csapattársak voltunk. Pont ezért nekem személyesen minden mérkőzést követően, az öltözőbeli közös beszélgetések és az idegenbeli meccsekről való hazautak a legboldogabb emlékeim, mivel ilyenkor mindenki egybe gyűlik és a legkisebb dolgoknak is önfelett képesek vagyunk örülni.
 

Több edző keze alatt dolgoztál. Kitől mit tanultál, illetve ki volt rád a legnagyobb hatással és miért?

B.D.: Az első évemben Rapatyi Tamás és Gulyás Péter voltak az edzőim. Ebben az évben kaptam egy szilárd alapot (technikai szempontból), amire a későbbiekben tudtam és tudok is építkezni, illetve ebben a szezonban ébredtem rá, hogy a magadba vetett hit mennyire fontos tényezője egy sportolónak. Emellett a legnagyobb hatással úgy gondolom Gulyás Péter volt rám, hiszen számomra a legfontosabb lecke, amit tanulhattam tőle az az, hogy mennyire fontos a karakterépítés… sajnos ez egy igen balszerencsés szezon volt a COVID miatt, jócskán lerövidítette azt, de így is nagyon hálás vagyok az elsajátított dolgokért. Ezután közel három évig Dinko Dankovic kezei alatt edződtem. Ezekben az években volt szerencsém megtapasztalni és megtanulni, hogy a motivációnál és a kitartásnál csak a szervezettség a fontosabb. E három dolog megfelelő összehangolása pedig nagyon gyors ütemű fejlődéshez vezet (pályán kívül is). Dinko edzői szakértelmének köszönhetően volt szerencsém egy igazi csapategységben dolgozni és mindig felszabadultan játszani, amiért külön köszönet jár neki.
 
Ebben a szezonban több alkalommal is bizonyíthattál az első osztályban a Telekom Veszprémnél, sőt, még SEHA-Liga trófeát is a magasba emelhetted velük. Milyen érzés volt ebben a közegben játszani? Mennyire segítették ezek a meccsek fejlődésedet?

B.D.: Igen a mai napig bármikor visszagondolok egy-egy mozzanatra fenomenális érzés fog el vele kapcsolatban. Fejlődés szempontjából nem tudnék hatásosabb dolgot mondani. Klasszisokkal együtt működni csodálatos dolog. A közegben a fiatal akadémistákkal mindenki elfogadó és segítőkész többnyire. Ne feledkezzünk azért el a tényről, hogy ők a kézilabdázás csúcsát képezik, így a támogatásért cserében maximális koncentrációt várnak el a játékostól, aki felkerül hozzájuk.
 

A következő szezontól már az első osztályban játszol majd, ráadásul annál az Egernél, akikkel az előző szezonban az NB I/B-ben csatáztunk. Mekkora váltás lesz ez számodra? Milyen közös terveket, célokat fogalmaztatok meg az új csapattal?

B.D.: Nyilvánvaló hatalmas lesz a változás, ami izgatottsággal tölt el, hiszen mégis ez lesz életem első éve a legfelső osztályban. Viszont az izgalom felé kerekedik a motiváció és a bizonyítási vágy, új csapatban fogok játszani… megszeretném mutatni, hogy van helyem ebben a mezőnyben és idővel meghatározó tagja akarok lenni az Eger csapatának.
 

B.D.: A közösség és a közeli barátaim. Szerencsés vagyok mert nagyon sok szép közös emlékünk van a srácokkal. Hálás vagyok, hogy olyan embereket ismerhettem meg, akik a mai napig meghatározzák az életemet. Külön ki szeretném emelni Kazsoki Balázst, akivel igaz az élet már más vizekre sodort minket és nem dobálunk többet együtt, azonban mégis érte vagyok közel a leghálásabb. Az első évemben ő volt az, aki a legközelebb került hozzám és mind a máig jó baráti viszonyt ápolunk, mégha távolabb is vagyunk egymástól.

Mit üzennél a jövő akadémistáinak?

B.D.: Higgy magadban és legyél türelmes. Csak az számít, hogy TE mennyire szeretnéd az adott dolgot. Ha elég nagy a magadba vetett hited semmi sem lehetetlen, idővel minden célod valóra válhat.

 

 

Fotók: Wolf Attila (Veszprém Handball Academy), Peka Roland (Veszprém Handball Club)