Jajic Damjan 2022/23 szezonban érkezett akadémiánkra, amelyet 2 éven át erősített. Damjan pályára léphetett a SEHA-ligában, majd a 23/24-es szezon végén ezüstérmet ünnepelhetett csapatársaival az NB I/B-s bajnokságban. A fiatal balátlövő 62 alkalommal lépett pályára akadémiai színekben, amiben összesen 148 gól-t szerzett. A legutóbbi, 23/24-es szezon volt számára a legsikeresebb, számszerint 88 alkalommal vette be az ellenfél kapuját. Damjant az itt eltöltött időszakáról és a németországi kihívásokról kérdeztük.

 

 

J.D.: Tiszta szívemből mondhatom, hogy nagy jól éreztem magamat ez alatt a két év alatt, amit itt töltöttem a Veszprémben. Emlékszem akkoriban nehéz szívvel jöttem el a NEKA-tól, de tudtam, hogy egy új fejezetet akarok magamnak indítani. Amit elsődlegesen meg kellett szoknom, hogy itt másfajta rutinok voltak, mint amik NEKA-nál, viszont szerencsém volt, hiszen a csapattársak nagyon segítőkészek voltak és mindenben támogatták a beilleszkedésem.
 
Ezalatt a két év alatt miben változtál/fejlődtél a legtöbbet?

J.D.: Úgy gondolom ez alatt a két év alatt sokat fejlődött, de leginkább gyorsult a játékom. Sikerült, olyan apró dolgokon finomítanom, amik előtte nem mentek olyan jól.
 
Mire emlékszel vissza a legszívesebben az itteni évekből? Mik voltak a legemlékezetesebb mérkőzések, győzelmek, pillanatok?

J.D.: Sok jó emlék köt Veszprémhez, amit a csapattársakkal együtt éltünk át, de talán kettő olyan van, ami meghatározó volt számomra. Az első legemlékezetesebb pillanatom az volt, mikor SEHA ligát játszhattunk a 22/23-as szezonban. Jó volt megtapasztalni, milyen egy nevesebb külföldi tornán pályára lépni, illetve azt, hogy a Veszprém címert képviselve ilyenkor több szem rád szegeződik. A második pozitív élmény pedig az volt, mikor az előző 23/24-es szezonban sikerült ezüstéremmel zárni az NB I/B-s bajnokság küzdelmeit, amely szezont végül egy U20-as I. osztály bajnoki döntőjének első helye tudta igazán felejthetetlenné varázsolni.
 

Ki volt rád a legnagyobb hatással és miért?

J.D.: Nehéz konkrét személy kiemelni, hiszen mindenki nagyon segítőkész és támogató volt velem. Amikor problémám volt, bármikor bárkivel megtudtam beszélni, úgy érzem egy nagyon összetartó csapatnak lehettem a tagja. Mindig voltak hullámhegyek és völgyek, de mi mindig összetartottunk, ki álltunk a másik mellett és próbáltuk mindenben megtalálni a pozitívumot.

A következő szezont már Németországban kezded majd. Hogyan készülsz az ottani életre és a kinti csapatban való megfelelésre? Mit szeretnél elérni az új csapatoddal?

J.D.: Nagyon izgatott vagyok, hogy Németországba kerülök ez számomra egy teljesen új kezdet lesz. Új ország, új csapattársak új klub, amihez biztosan nem lesz könnyű egyszerre alkalmazkodni, de nagyon várom, hogy már elkezdjük az alapozást és remélem a legjobb tudásomat tudom majd kint nyújtani.  De természetesen ezen felül nagyon szívesen fogok visszaemlékezni az itteni közegre, ami körbe vett engem, a meccsekre, a barátokra és az eseményekre, amik történtek velem.
 
Mi fog a legjobban hiányozni Veszprémből és a veszprémi évekből?

J.D.: Ami biztos, hogy a volt csapattársaim fognak a hiányozni a legjobban. Nagyon boldog vagyok, hogy a két év alatt, sok jó barátra tehettem szert, akikkel a jövőben szeretném ugyanúgy tartani a kapcsolatot, mint ahogy eddig is.
 
Mit üzennél a jövő akadémistáinak?

J.D.: Ami a legfontosabb, hogy ne adják fel az álmaikat és dolgozzanak keményen mert egyszer kifizetődik ez a sok munka, amit bele tesznek ebbe a sportba. Mindemelett azt is tanácsolom, hogy élvezzék ezeknek az akadémiai éveknek minden percét és úgy játszanak itt, mintha az lenne az utolsó mérkőzésük.