Akadémia | 2024. szep. 04.

Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, különösen abban a formában, hogy segíthetek nekik gyógyulni

Bemutatkozik Pupos Lili – Az Akadémia gyógytornásza
Az idei tavasz új taggal gazdagította akadémiánkat: Pupos Lili személyében egy fiatal és elhivatott gyógytornász-fizioterapeuta csatlakozott hozzánk, aki azonnal nagy lendülettel vágott bele a munkába. Első teljes szezonjára készülve osztotta meg velünk Lili a történetét, a céljait és a mindennapjait.
 

Pár szóban bemutatnád magad és elmondanád, mivel foglalkozol?
Pupos Lili: Gyógytornász-fizioterapeuta vagyok, tavaly nyáron szereztem meg BSc diplomámat a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán. Úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a tanulmányaimat, így most a Fizioterápia MSc képzés második évében vagyok, szintén a PTE-n. Mindezek mellett folyamatosan keresem az új lehetőségeket tudásom bővítésére, hogy minél szélesebb körű kezelési módszerekkel támogathassam pácienseimet.

Miért döntöttél úgy, hogy ezt a pályát választod?
P.L.: Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, különösen abban a formában, hogy segíthetek nekik gyógyulni. Édesapámnak köszönhetően gyerekkorom óta szerves része az életemnek a kézilabda, én magam is játszottam korábban. Ezért olyan szakmát kerestem, ahol ezt a két szenvedélyt összekapcsolhatom – így jutottam el a gyógytornász képzéshez.

Milyen munkakörben dolgozol itt az Akadémián? Hogyan telik egy napod?
P.L.: Az akadémián gyógytornászként dolgozom, jelenleg két csapat tartozik hozzám. A napjaim változatosak: szerencsére nincs sok hosszútávú sérültünk, így főként a hirtelen jelentkező fájdalmakat és problémákat kezeljük a kollégáimmal, hogy a játékosok folytathassák az edzésmunkát. Emellett hetente több alkalommal prevenciós jelleggel dolgozunk együtt a csapatokkal és egyéni fejlesztési terveket is készítek azoknak, akiknek szüksége van rá.

Hogy érzed magad a srácokkal? Sikerült összebarátkozni?
P.L.: Őszintén szólva, eleinte kicsit féltem, hogy a korom és a nemem miatt lesznek nehézségek, de a srácok rácáfoltak erre. Úgy érzem, jól kijövünk egymással, és általában jó hangulatban telnek a rehabilitációs edzések és a prevenciók. Nem vagyok a legszigorúbb ember az akadémián, de a fiúk tudják, hogy komolyan kell venniük a munkát, ugyanakkor bármikor fordulhatnak hozzám bármilyen problémával vagy megbeszélnivalóval.

Mi motivál téged a munkádban?
P.L.: Az elsődleges belső motivációm a segítésvágy. Szeretném mindig a legjobb formámat nyújtani, hogy a fiúkból és magamból is a legtöbbet hozhassam ki.

Milyen személyes céljaid vannak?
P.L.: Elsősorban tapasztalatot szeretnék szerezni. Bár egy sportágon belül sokszor ugyanazok a sérülések fordulnak elő, már most látom, hogy minden eset különböző, ami rengeteg tanulási lehetőséget rejt. Hosszútávú célom, hogy folyamatosan képezzem magam, elismerést nyerjek a szakmámban, és minél több játékost segíthessek vissza a pályára sikeresen és egészségesen, akár egy hosszabb rehabilitációs folyamat után is.

Köszönjük szépen, Lili, sok sikert kívánunk a munkádhoz!
 

PARTNEREINK