Czabula Huba 2022-ben igazolt akadémiánkra a Veszprémi KKFT-től. Fiatal irányítónk 2 teljes szezont töltött U21-es csapatunkban, ahol 57 bajnoki mérkőzésen összesen 221 alkalommal vette be ellenfele kapuját. A legtöbb gólt a 22/23-as szezonban ért el, szám szerint 122-t. Huba, aki akadémián töltött ideje alatt tagja volt a magyar ifjúsági és junior válogatottnak a 24/25-ös szezont már QHB Eger csapatánál kezdi meg. Vele beszélgettünk a rövid, de tartalmas itt létéről, jelenlegi helyzetéről és NB I-es céljairól.
 

Két éve érkeztél a Veszprém KKFT-től, rövid, de tartalmas időszakot töltöttél a Veszprém Handball Academynél. Habár a helyi kötődésed miatt sokat tudtál az akadémiáról, mégis más volt a közeg, ahova érkeztél. Mit kellett a leginkább megszoknod az új közegben? Mi volt a legnagyobb újdonság számodra?

Czabuba Huba: Igen szerencsére mivel veszprémi vagyok amióta az eszemet tudom ismertem mindenkit, így tudtam, hogy hova jövök. Másrészt természetesen furcsa volt megszokni, hogy 11 év után nem ugyanabba az öltözőbe sétálok be nap, mint nap, hanem új társak ülnek mellettem. De ilyen a sport ezt is meg kellett tapasztalni és úgy gondolom összeségében egész jó tapasztalatokkal gazdagodtam.
 
Ezalatt a két év alatt miben változtál/fejlődtél a legtöbbet?

Cz.H.: Úgy látom a pályán és a pályán kívül is rengeteget fejlődtem, változtam. Mind fizikálisan, mind taktikailag és technikailag is úgy érzem sokat adott nekem ez a 2 év ahhoz, aki most vagyok.

Mire emlékszel vissza a legszívesebben az itteni évekből? Mik voltak a legemlékezetesebb mérkőzések, győzelmek, pillanatok?

Cz.H.: Nehéz 1 meccset is kiemelni, mert nagyon sok jó emlékem van, de talán tavalyról az OTP-Bank Pick Szeged U21-es csapata elleni hazai rangadó és a most májusi utolsó Szigetszentmiklós elleni győzelem jut elsőként az eszembe. Számomra ez a két mérkőzés tette fel a pontot az i-re és meghatározó volt, hiszen nagyon jó hangulatban és nagyon izgalmas párharcot tudtunk játszani mindkét alkalommal.
 

Ki volt rád a legnagyobb hatással és miért?

Cz.H.: Dinko Dankovicnak és Carlos Péreznek egyértelműen óriási hatása volt rám. Emiatt hatalmas köszönettel tartozom nekik, hiszen minden nap lehetett hozzájuk fordulni, segítettek mind a pályán, mind a pályán kívül a magánéletben. Rengeteget tanultam tőlük az elmúlt 2 év alatt és nélkülük most biztos nem igazolhatnék az első osztályba.
 
A magyar ifjúsági és junior válogatott keretben is rendszeresen szerepeltél az elmúlt két évben. Milyen tapasztalatokat szereztél ott? Mennyiben tudtad hasznosítani az ott tanultakat az akadémiai csapatban?

Cz.H.: Kiszakadva a mindennapokból úgy gondolom, hogy címeres mezben minden nap tanult az ember valamit. Itt gondolok a stábtagoktól kezdve a játékostársakig mindenkire, akik segítették a fejlődésem és akikkel akár egy külföldi nemzetközi tornán fontos tapasztalatokkal gazdagodhattunk. Ezek pedig támogattak minket, hogy klubcsapatainkban is meg tudjuk állni a helyünket.
 

A következő szezontól már az első osztályban játszol majd, ráadásul annál az Egernél, akikkel az előző szezonban az NB I/B-ben csatáztunk. Mekkora váltás lesz ez számodra? Milyen közös terveket, célokat fogalmaztatok meg az új csapattal?

Cz.H.: Biztosan nagy váltás lesz számomra. Egyrészt elköltözök itthonról, szóval az új környezetemet is meg kell majd szoknom, másrészt egy osztállyal feljebb kerülök, ahol biztosan több és nagyobb kihívásokkal kell majd szembenéznem. Úgy érzem még sokat kell fejlődnöm, fizikálisan és taktikailag egyaránt, ahhoz megtudjam állni a helyen az NB I-ben. Ezen fogok dolgozni a következő szezonban nap, mint nap.
 
Mi fog a legjobban hiányozni Veszprémből és a veszprémi évekből?

Cz.H.: Kis túlzással szinte minden. Itt nőttem fel, itt kezdtem el kézilabdázni, ide köt a család, az ismerősök, a barátok, az emlékek. Nagyon fog hiányozni a város és a veszprémi mindennapok, de úgy érzem jót fognak tenni nekem az új kihívások, hogy mind a pályán és azon kívül is fejlődni tudjak. Ez visz előre, most erre fókuszálok maximálisan.
 
Mit üzennél a jövő akadémistáinak?

Cz.H.: Azt üzenném, hogy sose felejtsék el milyen címer van a mezükön, mert rengetegen álmodnak csak arról, hogy ebben mezben kézilabdázhassanak Veszprémben. Küzdjenek az álmaikért és kemény munkával semmi sem lehetetlen.