Szökrényes László 2017-ben érkezett a veszprémi utánpótlásba, ahol az U12-es csapatban kezdte meg akadémiai pályafutását. Beállónk az elmúlt évek során több mint 240 mérkőzésen lépett pályára veszprémi mezben, ezeken pedig összesen 579 gólt szerzett. Az Akadémián eltöltött időszaka alatt számos emlékezetes sikert ért el. A 2022/23-as szezonban serdülő bajnoki címet ünnepelhetett, majd néhány hónappal később Balaton-kupa-győztesnek is mondhatta magát. A 2023/24-es idényben U20-as bajnok lett korosztályában, tavaly pedig az EHF Youth Club Trophy sorozatában csapatkapitányként ezüstérmet szerzett, és pályára léphetett a kölni Lanxess Arénában is. Idén az NB I/B-s együttessel a felnőtt másodosztály harmadik helyéig jutott. Az utánpótlás-válogatottakban is értékes tapasztalatokat szerzett: a serdülő és ifjúsági nemzeti csapatban összesen 36 mérkőzésen szerepelt, ezeken 41 gólt húzott be, valamint 2023-ban az EYOF-on, 2024-ben az ifjúsági világbajnokságon szerzett bronzérmet, 2025-ben pedig az ifjúsági Eb-n 7. helyezett lett. Távozása előtt az Akadémián eltöltött évekről, legszebb emlékeiről és jövőbeli céljairól beszélgettünk vele.

 

 
Több mint kilenc éven át erősítetted a Veszprém Handball Academy csapatát beállóként. Vissza tudsz emlékezni a kezdetekre? Milyen élmény volt először belépni ebbe a közegbe?

Szökrényes László: "Mind a mai napig előttem van az a nap, amikor augusztusban beléptem az első edzésemre Károlyfi Viktorhoz. Nagyon nagy váltás volt számomra, hiszen korábban egy kisfaluban kézilabdáztam, a többiek pedig akkor már több mint három éve együtt dolgoztak. Úgy éreztem, sok mindenben le vagyok maradva, de ez még inkább motivált arra, hogy fejlődjek és felzárkózzak hozzájuk."
 
Sok edző keze alatt dolgoztál az elmúlt években. Kitől mit tanultál, illetve ki volt rád a legnagyobb hatással?
Sz.L.: "Úgy érzem, végigjártam a ranglétrát, és minden edzőmtől rengeteget tanultam. Mindannyian más stílust képviseltek, és mindegyikük adott valamit a fejlődésemhez. A legtöbbet azonban Ivo Díaznak köszönhetem. Ő volt rám a legnagyobb hatással, hiszen megtanította, hogyan kell egy profi kézilabdázóhoz méltóan viselkedni. Amit külön kiemelnék vele kapcsolatban, az a mentalitása. Az számomra egészen különleges, és a mai napig példaként tekintek rá."
 
Mire emlékszel vissza a legszívesebben az itteni időszakból? Mik voltak a legemlékezetesebb mérkőzések, győzelmek vagy pillanatok?

Sz.L.: "Nagyon sok szép emlékem van az Akadémiáról, nehéz lenne csak egyet kiemelni. Felejthetetlen volt, amikor U18-as bajnokok lettünk, EHF Youth Club Trophy és az NB I/B-ben lejátszott mérkőzések közül is rengeteg különleges pillanat maradt meg bennem. Talán mégis az volt a legemlékezetesebb, amikor hazai pályán a Szeged elleni, majd később Kölnben is pályára léphettünk az ifjúsági BL-ben. A Lanxess Arénában játszani hihetetlen érzés volt, szerintem minden kézilabdázó álma, hogy egyszer ott szerepelhessen."

 

 
Mennyire nehéz most elköszönni Veszprémtől? Mi fog a legjobban hiányozni?
Sz.L.: "Nagyon nehéz a búcsú, hiszen 13 éves korom óta itt játszom. Itt nőttem fel, itt vannak a barátaim, és sok szempontból ez a közeg lett a második családom. Ami talán a legjobban hiányozni fog, az a társaság. Közel nyolc éven keresztül együtt játszottunk, együtt jártunk iskolába, szinte mindent együtt csináltunk. Ezek az élmények és kapcsolatok örökre megmaradnak bennem."
 
A következő szezont már a felnőtt első osztályban, a Dabas kötelékében töltöd. Milyen közös célokat fogalmaztatok meg a csapattal, és milyen benyomásaid vannak eddig az új közegről?
Sz.L.: "Nagyon izgatott és motivált vagyok, nagyon várom az új kihívást. Az első benyomásaim szerencsére rendkívül pozitívak a csapat barátságos, befogadó, mindenki segítőkész volt velem. Közös célunk elsősorban a bennmaradás, de természetesen szeretnénk minél jobb helyen végezni a tabellán, és minél több csapat ellen bizonyítani."
 
Mit üzennél a jövő akadémistáinak, és mit adott számodra az Akadémia?
Sz.L.: "Nagyon sokat adott nekem ez a klub. Voltak gyönyörű, sikeres pillanatok, de természetesen akadtak nehezebb és szomorúbb időszakok is. A búcsú a sérülésem miatt sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de ettől függetlenül hálás vagyok mindazért, amit itt kaptam. A jövő akadémistáinak azt üzenném, hogy soha ne gondolják azt, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Mindent kemény munkával lehet elérni. Soha nem elég csak a kötelezőt teljesíteni, mindig többet és többet kell dolgozni. Ez az, ami hosszú távon igazán számít és kifizetődik."

 

Köszönünk mindent, Lacus! Sok sikert a további pályafutásodhoz!