Kőrösi Péter a BFKA Veszprém és a Telekom Veszprém humánkineziológusa, aki már több éve segíti a csapatok életét és a sportolók fejlődését. Mindezt nem csupán elméleti síkon teszi, hanem különböző tesztek és eszközök segítségével konkrét, tárgyilagos eredményeket tud felmutatni. Ez nem csak a további munkára van hatással, de megfelelő visszacsatolást is ad a játékosoknak, edzőknek, szakembereknek. Korábbi interjúnkban a humánkineziológia területét már kiveséztük vele, a következő sorokban kiderül, milyen eszközökkel és milyen eredményeket tud leszűrni a játékosok fejlesztése érdekében.
 
Emlékeztetőül kérlek, röviden idézd fel, mivel foglalkozik a humánkineziológia?
Kőrösi Péter: Ez tulajdonképpen egy sporttudományi szakma, az elsődleges célja a munkánknak, hogy különböző profilokat állítsunk fel a sportolóink fizikai képességeiről, megtaláljuk azokat a láncszemeket, melyek fejlesztésével hozzá tudunk járulni a hosszútávú fejlődésükhöz, a sérülésrizikó csökkentéséhez. Az erőnléti edzőkkel, gyógytornászokkal szoros együttműködésben dolgozunk a teljesítményfokozás és a rehabilitáció területén. Az ő munkájukat segítjük objektív adatokkal és különböző mérésekkel, illetve fontos, hogy a vezetőedzők irányába is legyen ezekről visszacsatolás, használható információ.

 

Nemrég adtál elő a Kézilabda-specifikus Módszertani Központ szakmai napján. Mennyire újszerű, aktuális a témád? Az akadémián mennyire lehet az ott elhangzottakat alkalmazni?
K.P.: Komfortzónán kívüli élmény volt, ez volt az első ilyen előadásom, ezért nagyon izgultam, ami az előadásmódomon érezhető is volt. De a jelenlévők nagyon pozitív visszajelzést adtak az előadás felépítésére és tartalmára vonatkozóan.
Maga a téma az izometriás edzés a teljesítményfokozásban és rehabilitációban volt. Az elmúlt években jelentős mennyiségű kutatás történt a témában, ezekből gyűjtöttem össze néhány érdekeset. Nagyon széles spektrumban használható különböző modifikációkkal a mindennapi edzéseken, felméréseken. Ezekhez célszerű erőplatót használni.
 
Hogyan kell ezt elképzelni?
K.P.: Az erőplató tulajdonképpen egy olyan  eszköz, mely a talajra kifejtett erőt (illetve azzal azonos talaj reakció erőt) méri, ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, akkor úgy is elképzelhetjük, mintha sok kis szenzitív fürdőszobai mérleg lenne beépítve egy műszerbe. A hagyományos erőplatós ugrásokon kívül (countermovement jump, squatjump, dropjump) végezhetünk vele különböző izometriás teszteket. Az egyik legelterjettebb verzió az IMTP (Isometric Mid Thigh Pull) teszt, de én erőszetettel alkalmazom különböző PIMA (Pushing Isometric Action) gyakorlatoknál is, hogy a sportoló azonnali visszajelzést kapjon.

 

Mit tudok ebből leszűrni? Hogyan jelenik meg az, ha fejleszteni vagy javítani kell egy játékos esetében?
K.P.: A gyakorlatok során a szoftver rengeteg paramétert számol, ezekből kell kiszűrni a számunkra legfontosabbakat. Mekkora a maximális erő amit a talajra kifejtett, milyen gyorsan érte ezt el, a különböző fázisokban,  milyen az oldalak közti szimmetria stb. Vannak formulák, amelyek segítségével következtetni lehet a sportoló képességeire. Például az Eccentric Utilization Ratio (EUR) amikor a CMJ-t (Counter Movement Jump - térdrogyasztással végzett felugrás) összehasonlítunk egy lendületszerzés nélküli SJ-vel (Squat Jump - koncentrikus felfelé ugrás), majd a kettőnek az arányából lehet következtetni, mennyire hatékonyan használja fel az elasztikus elemeket, milyen a nyújtásos-rövidüléses ciklusa.
 
Milyen módon kapjátok meg az eredményeket?
K.P.: Kapunk nyers adatokat, diagrammokat is, illetve összefoglaló táblázatot a fő értékekről. Fontos, hogy a mérések standard körülmények között történjenek, megismételhetőek és összehasonlíthatóak legyenek, kiszűrjük a nem megfelelően végrehajtott ugrásokat, gyakorlatokat, mert ezek által fals következtetéshez juthatunk.
 
Ezek a határértékek, skálák életkortól függően változhatnak?
K.P.: Természetesen korosztályonként változó értékeket mérünk, vannak saját és nemzetközi viszonyítási alapok is. Érdemes bizonyos értékeket testsúlyra relativizálva is figyelni.
 
Milyen egyéb eszközöket használtok még a felmérésekhez? Milyen sűrűn készítetek felméréseket?
K.P.: A többi akadémiával együtt dolgoztunk ki egy teszt bateriát, amit évente háromszor kell elvégezni. Ebbe beletartoznak sprint tesztek, 5-10-5 irányváltásos teszt (ezeket witty fotocellával végezzük), 30-15 fittnesz teszt, különböző gyógytornász tesztek, erőtesztek (erőplató), ugrásos tesztek, FMS, testösszetétel mérés. Külön kategóriába sorolnám a Kinexon monitoring rendszert, amit a mindennapi edzéseken és meccseken használnak a játékosok.

 

Ezen kívül edzésen szoktunk dolgozni egy pushband nevezetű akcelerométerrel, ami egy kb. 10 cm nagyságú szenzor. Ezt különböző testrészekre, súlyokra lehet helyezni, ami méri az adott objektum sebességét (VBT Velocity Based Training – gyorsaság alapú edzés). Az erőplatóhoz hasonlóan itt is van egy szoftver, aminek nagy előnye, hogy egyből látja a sportoló, hogy az adott ismétlésnél milyen sebességgel mozgatta meg a rudat, így neki is nagyobb motiváció, hogy a következőnél is ezt a szintet megtartsa. A másik előnye, hogy sokkal célzottabban tudunk az egyes képességtartományokban dolgozni. Minden gyakorlatnak megvan a sportoló maximális intenzitása mellett az adott sebességtartománya, de az edzéscéltól függ, hogy a sebességen kell változtatni, vagy a terhelésen.

 

Mennyire korszerű az eszközpark, amivel dolgoztok?
K.P.: Mind a Kinexon rendszer, mind az erőplatónk az egyik a legjobb, legmodernebb a piacon.
 
A Kinexon rendszert szokták használni a játékosok, különösen a meccsek alatt. Milyen információkat tudtok ezzel kinyerni?
K.P.: Úgy gondolom, hogy a Kinexonnak utánpótlás szinten úgy van a legtöbb értelme, ha először mérkőzés adatokat gyűjtünk, utána készítünk mérkőzés-profilokat különböző korosztályokra, és ez alapján mérkőzés-alapú terhelést tudunk az edzéseken is végezni. Tehát meg tudjuk nézni, hogy az adott edzések intenzitásban, illetve különböző paraméterek tekintetében mennyire vannak távol az adott mérkőzéstől, akár egyéni szinten is megközelíti-e egy-egy edzésen kapott terhelés a meccs alatt tapasztaltakat. Ha nem, akkor közbe lehet avatkozni a periodizációba úgy, hogy az edzést átstrukturáljuk, vagy különböző változásokat eszközölünk. A felnőtt csapatnál például ezekből készítek egy összefoglalót, amit átadok az erőnléti edzőnek és konzultálunk róla, de utánpótlásban még nem jutottam el oda, hogy heti szinten ilyen riportokat készítsek az egyes csapatoknak. De valóban úgy van a legnagyobb értelme, hogy tudjuk, hogy ezek a gyakorlatok milyen terhelésprofillal rendelkeznek és objektíven vissza tudunk csatolni, hogy elérték-e a kitűzött célokat. Az edző és az erőnléti edző munkáját nagyban tudja segíteni, hogy kap egy valós képet arról, hogy milyen volt a külső terhelés.
 
Szóba hoztad a felnőtt csapatot is. Az akadémistákhoz képest náluk csak az értékek különböznek, vagy más felméréseket is végeztek?
K.P.: A fiataloknál a legfontosabb a hosszútávú fejlesztés, míg a profiknál nagyobb hangsúlyt kap a készenléti állapot, vagyis az adott meccsen legyen friss és kipihent, hiszen a regeneráció náluk kiemelkedően fontos. Természetesen az akadémisták többsége fizikálisan még nem tudja felvenni a versenyt egy felnőtt játékossal, de nagy mértékű különbségek nincsenek a lokomotív értékekben (pl.: megtett táv) egy mérkőzésen. A felnőtt csapatnál végzünk más felmérést is, amivel még inkább egyénre tudjuk szabni a terhelést.

 
Szoktál külön foglalkozni játékosokkal?
K.P.: Igen, főként sérülés után, a rehabilitáció középső/végső fázisában, de volt arra is precedens, hogy egy játékossal az ő kérésére külön foglalkoztam, mert a fejlődése szempontjából igényelte. A rehabilitációnál ugyanúgy az erőplató az egyik legfontosabb eszköz, amit alkalmazok, mert egyrészt a sportolónak is jó, hogy kap egyből egy visszajelzést a két foglalkozás közötti fejlődéséről (ez pszichésen is jó visszacsatolás neki, sikerélményként éli meg), másrészt számunkra is rendkívül hasznos, hogy objektíven tudjuk követni egy adott játékos fejlődését.

 

Hiányolsz valamit a felszerelések közül, akár hardver, akár szoftver tekintetében?
K.P.: A Kinexon, az erőplató és a pushband trió nagyon jó, ezeket előszeretettel használom, ezek mellett nekem nincs különösebb hiányérzetem. Egy kézi dinamóméter talán hasznos lenne, mind a rehabilitációban, mind az egyéni edzéseknél jól tudnánk használni. Hasonlóan az erőplatóhoz, ezzel azt figyelhetjük meg, hogy milyen erőt tud kifejteni a sportoló, de mivel ez egy kisebb, mobilis eszköz, különböző szöghelyzetekben (például váll- vagy térdsérüléseknél) tudnánk nyomon követni ezt. Nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben ezt az eszközt be is tudjuk szerzeni az akadémiának.
 
Milyen további fejlesztési lehetőségeket látsz a humánkineziológia, illetve a kapcsolódó eszközpark tekintetében?
K.P.: Mindig van fejlődési, fejlesztési lehetőség, ami szerintem érdekes lehet – és valószínűleg ebbe az irányba fog menni a sporttudomány és a teljesítményfokozás –, az a kognitív képességek fejlesztése, regenerációs folyamatok detektálása, illetve a belső terhelés minél pontosabb mérése, például, hogy a szívfrekvencia-variabilitást (HRV) akár meccs közben is figyelni lehessen, ugyanis ez jóval szenzitívebb paraméter mint a pulzus.
 
Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!