Szabó Imre már a korábbi hónapokban is segítette kapusaink munkáját, sőt, a szezon végén is ott ült U18 csapatunk kispadján és részese volt annak a pillanatnak, amikor Ivo Díaz és Szobol Zsolt fiai megnyerték a bajnokságot. Az idei szezonban viszont már teljeskörűen a BFKA Veszprém U18 és U21-es csapatának kapusedzői feladatára koncentrál, és Csurgóról áthelyezte székhelyét Veszprémbe. TALKademy sorozatunk következő részében Szabó Imrével beszélgettünk.

 

Milyen sportmúlttal rendelkezel?
Szabó Imre: Általános iskola hetedikes-nyolcadikas lehettem Várpalotán, amikor megismertették velünk a kézilabdát egy fakultációs programmal egybekötve. Akkori testnevelő tanárom, Sághy Jutka vitt le minket a sportcsarnokba és ott kezdtük el pattogtatni a labdát. Forgács Ferencnek köszönhetően kerültem ebbe a közegbe és kezdtem el játszani, mint kapus. Akkoriban volt egy nagyon eredményes utánpótlás korosztályunk, akik a veszprémi utánpótlást, nevezetesen a VÁÉV Bramac-ot is megverték, ami abban a korban hatalmas dolognak számított. A következő lépcsőfok pedig az volt, hogy Veszprémbe kerültem, itt végigjártam az összes utánpótlás korosztályt egészen az NB I/B-ig. Ezekben az években rengeteg tapasztalatot szereztem, köszönhetően akkori ifjabb és idősebb Kis Szilárdnak. Emellett párhuzamosan utánpótlás válogatott is voltam és így kipróbálhattam magam nemzetközi porondon is. A kézilabda mellett a labdarúgás volt az, ami még magával ragadott és sokáig a két sport párhuzamosan működött az életemben, de mivel a kézilabdában eredményesebb voltam, erre esett végül a választásom. Mezőnyben nem igazán éreztem magam jól, és amikor mindenki lehetőséget kapott egyszer a kapus poszton, akkor megtetszett és úgy éreztem, hogy sikerült megtalálni a helyemet.
 
A fociban is kapus voltál?
Sz.I.: Nem, ott mezőnyjátékos voltam, de azt a részét nagyon szerettem. Az edzők véleményét leszűrve talán volt is hozzá tehetségem. De a kézilabdában a kapus poszt állt hozzám a legközelebb, ugyanis ez számomra egy külön világ volt, ott én külön létezhettem, külön gondolatokat dolgoztam fel és csapaton belül is ez az egyéni szerepkör nekem jobban tetszett.
 
Mi az, amire az aktív játékos karrieredből a legbüszkébb vagy?
Sz.I.: Talán az utánpótlásban elért eredményeket mondanám. Amikor a Győr játékosa voltam, akkor meghívást kaptam a felnőtt válogatottba is. Ami pedig a tényleg hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy amikor Balatonfüreden játszottam, akkor Szatmári János kapus társaként meg tudtam állni a helyem. Az számomra egy nagy kihívás volt, hiszen ő egy kiváló kapus volt akkor, örülök, hogy mégis tudtam mellette félidőket, mérkőzéseket is védeni. 

 

Mióta dolgozol edzőként?
Sz.I.: Edzőként 8 éve dolgozom. Először Alsóörsön és Várpalotán dolgoztam kapusedzőként, ezután érkezett Sótonyi László megkeresése, hogy Csurgóra csábítson, és éltem is a lehetőséggel. Nagyon kellemes, hasznos és eredményes 6 évet töltöttem ott, mivel a kitűzött célokat sikerült teljesíteni, mind az utánpótlásban mind a felnőtt csapatban egyaránt. Számomra komplex feladat volt a serdülő, ifi és a felnőtt csapat kapusainak az edzése, de sikerült egy jól működő rendszert kialakítani. Hat év elteltével érett meg bennem a váltás, ami azt gondolom számomra is jó lesz, sőt, lehet a csurgói kapusok szempontjából is pozitív lesz, mert így új ingereket fognak ezután kapni. Egy nagyobb levegővételre, némi környezetváltozásra volt szükségem, csakis ez volt az oka, hogy én onnan eljöttem.
 
Ezek után pedig pont kapóra jött a BFKA megkeresése, vagy volt más oka is, hogy minket választottál?
Sz.I.: Megerősítette a döntésemet, hogy Kolep Miklós tavaly már megkeresett engem, és részmunkát végeztem az akadémián. Segített az is, hogy sok volt csapattársam a környéken tevékenykedik, emiatt pedig ezer szállal kötődök ide, és láttam benne egy új kihívást is. Természetesen az is szerepet játszott, hogy én alapvetően várpalotai vagyok, így a családomhoz is közelebb tudok lenni.
 
Milyen volt visszatérni Veszprémbe?
Sz.I.: Mindenképp meghatározó volt, hogy a tavalyi szezonban már be tudtam csatlakozni a srácok munkájába, ami adott egy akkora lendületet, hogy nem kellett nulláról kezdenem velük mindent. Láttam, hogy milyenek a srácok, kik dolgoznak velük, hogyan dolgoznak a fiúk a mindennapokban. Megmondom őszintén, nem kis kihívás ez, hiszen Csurgón az elmúlt években egy kialakított életem volt, az ottaniakkal is már nagyon régóta együtt dolgoztam, szinte már tudtuk egymás gondolatait is. Ezt a működést itt szinte a nulláról kell felépítenem, ami nem kis kihívás, de állok elébe. Szerencsére a legtöbb srácot már tavaly megismertem, elsőre pedig úgy látom, hogy dolgozni szeretnek és akarnak is. Több új srác érkezett idén az akadémiához, akikkel pedig fel kell vennünk a ritmust és keményen dolgoznunk kell.
 
Hogy érzed itt magad? Jól kijössz a kollégáiddal?
Sz.I.: Mivel a tavalyi szezonban csak nagyon kevés időt töltöttem itt, egy-egy nap alatt nehéz teljes körű betekintést nyerni ebbe a rendszerbe. Szerencsére sok kollégát már ismertem régebbről, de a többieket is megismerem idővel. Még nem vagyok itt olyan sok ideje, de az első benyomások számomra pozitívak és én is pozitívan próbálok hozzáállni mindenkihez.

 

Ebben a szezonban dedikáltan az U18 és U21 csapatok kapusedzője leszel. Csak ennél a két csapatnál fogsz tevékenykedni, vagy az U16 és U20-as csapat életébe is belefolysz?
Sz.I.: Az U18 és U21-es kapusok segítése a fő feladatom, a másik két korosztály életébe ilyen szinten nem folyok bele. Kollégámmal, Szász Zsolt Gergővel igyekszünk megbeszélni azokat a dolgokat, feladatokat, amelyek engem is és őt is érintenek. Természetesen, ha egyikünk nem tud részt venni egy-egy mérkőzésen, akkor oda-vissza besegítünk egymásnak, de úgy gondolom ez teljesen normális. 
 
Te hogyan építed fel az edzéseket?
Sz.I.: Fontos, hogy a szezon elejét erőnléti edzésekkel is töltsék a fiúk. Egy szombati mérkőzés napból kiindulva először kedden szoktuk tartani a kapus edzéseket, ami sokkal fizikálisabb edzés, itt át szoktuk gyakorolni, ismételni, a védő technikákat, mozdulatokat, az egykezes, kétkezes védéseket, illetve az alsó-felső sarkok területének védéseit. Csütörtök környékén már gyorsítottabb gyakorlatokat teszünk bele az edzésbe, ügyességi feladatokat is használunk, dolgozunk kislabdával, nagylabdával, felfújható gumilabdával, sőt, teniszlabdával is. Amikor a mérkőzés közeledik, azelőtt pár nappal pedig videóelemzést készítünk és azzal segítjük a kapusok dolgát. Fontosnak tartom, hogy legyen kondi edzés az erőnléti edzőkkel. Szeretek mindenhol ott lenni, de nem akarok az összes edzésükre elmenni, hiszen az is érdek, hogy legyen önálló gondolatuk, önálló mozdulatuk, ne legyek én sem mindig ott. Meg kell találni az egyensúlyt, hiszen fontos, hogy egy adott szemlélet, egy adott kontroll alapján védjenek és nekünk ebben kell számukra segítséget nyújtanunk.
 
Az első meccseken irányítottad a fiúkat a mérkőzés alatt, vagy inkább megfigyelő voltál és utána beszéltétek meg a hibákat?
Sz.I.: Az U21-es csapatnál Győri Nándor érkezése egy teljesen új egyéniséget hozott az akadémiára, de mivel én is friss vagyok, még próbálom megismerni mindegyiküket, hiszen nem telt még el sok idő. Reidmár Dominikkel már korábban is találkoztam, Tóth Mihállyal is, sőt vele már utánpótlás válogatottban is dolgoztunk együtt, emiatt talán őt ismerem a legjobban. Minden mérkőzésen ott voltam, figyeltem és amennyiben lehetőség volt, segítettem nekik, amikor kérték és szükség volt rá. Természetesen az arc mimikájukból is látszik, hogy a mérkőzés melyik fázisában vagyunk, mennyire fáradtak. Mérkőzés előtt bizonyos alapelveket átbeszélünk, azokat mindig tartani kell, természetesen mérkőzés közben is próbálok annyi információt adni számunkra, amennyit hasznosítani tudnak, de nem kell túlzásba vinni. Mérkőzés után pedig megbeszélünk mindent, amit javítani kell.
 
Hogy látod az idei kapusokat?
Sz.I.: Az U21-es kapusoknál érdekes a helyzet: a Misi tavaly kevés játéklehetőséget kapott, a Nándi még az U20-as bajnokságban játszott, a Dominik pedig az U20-ban és az NBII-ben védett. Hatalmas kihívás ez az év nekik is és nekem is. Természetes, hogy még rengeteg tapasztalat nincs mögöttük ebben a ligában, és némi hiányból kell megoldanunk az évet. Tudom, hogy nem csak a kapusok esetében van így, hiszen van olyan mezőnyjátékos, aki tavaly még Ivo U18 csapatában játszott, most meg itt van az NB I/B-ben. Nagyon fontos és mindig elmondom a srácoknak, hogy nem meg kell váltani a világot, hanem lássuk a folyamatot, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva menjünk előre és fejlődjünk. Ehhez viszont türelem kell. Az NB I/B ilyen szempontból egy érdekes bajnokság, mert nagyon jó és fontos a fiatalság, lendületesség, de ide már kell a gondolkodás is. Az a kapus, aki nem gondolkodik, nem tudja megállni a helyét az NB I/B-ben. A BFKA Veszprém az elmúlt időben meghatározó csapattá vált az NB I/B-ben, ami köszönhető annak, hogy a kapusaink előtt egy nagyon jó védekezés van, ez mögött viszont tudni kell védeni, minimum egy közepes átlagot le kell hozni.
 
Szigorúnak tartod magad?
Sz.I.: Alapjában véve nem tartom szigorúnak, bár inkább erről őket kellene megkérdezni. A rendet szeretem és muszáj is tartani. A munkát komolyan veszem, de alapvetően barátságos és nyitott személyiség vagyok. Fontos számomra a kölcsönös tisztelet, amire én is nagy hangsúlyt fektetek. Továbbá azt kell látniuk, hogy ha én valamit szóvá teszek, akkor az az ő segítésük, fejlődésük érdekében történik

 

Meghatároztatok valamilyen elérendő célt a következő időszakra?
Sz.I.: Nem akarok óriási célokat megfogalmazni, inkább apró lépésekben gondolkodom. Pont ezt beszéltük az U18-as kapusokkal is a múltkor: nem kell megváltani a világot, de legyenek meg az alapelvek - a kapuban egy kapusnál legyen egy szépen kivitelezett alaphelyzet, kiinduló helyzet, egy jó mozgástartomány és az legyen szabályos. Természetesen emelett az eredményességet is szem előtt kell tartani. A Csurgónál töltött 6 évemből tapasztalva azt gondolom, hogy még rengeteg időt kell eltölteni a srácokkal, sok munkával, beszélgetéssel. Itt még időt kell nekik hagyni ennek. Ha a három U21-es kapus az elmúlt években stabilan NBI/B-t védett volna, akkor lehetne ilyen célokat kitűzni, de így még nekik inkább tapasztalatot kell neki szerezni, sokat játszani. Például, ha az NB I/B-s Vecsés elleni első félidőt tudjuk tartani, illetve kijavítjuk a második félidőben elkövetett hibákat, akkor én maximálisan elégedett leszek. Ne legyenek nagy kilengések, próbáljunk meg egy köztes egy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.
 
Ivonak és Dinkonak volt valamilyen külön kérése hozzá, amikor átvetted a csapat kapusedzéseit?
Sz.I.: Ivoval már dolgoztunk tavaly is együtt, vele a megfelelő kommunikáció már megvan. Megbeszéljük, hogy az edzéseken mikor szeretnék én foglalkozni a kapusokkal, és oda is adja őket nekem. Videóelemzéseknél természetesen külön dolgozunk. Szabad teret enged nekem a kapusokkal, de mellette mindig kikérjük egymás véleményét is. Ha én nem tudok ott lenni a mérkőzéseken, akkor konzultálunk és felvételen visszanézem a mérkőzést, utána pedig megbeszéljük azokat a dolgokat, amiket adott esetben javítani kell. Az U18 csapat szép eredményeket ért el tavaly, jó lenne ezt tartani. A kapusok nagy része kicserélődött, de a csapat magja egyben maradt, ám ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló szép évet zárjunk idén is, elengedhetetlen a jó kapusteljesítmény. A Dinkonál ugyanez a helyzet, az edzéseken és a mérkőzéseken is konzultálunk, ha van valami, azt elmondja nekem, én meg továbbítom a kapusoknak.
 
Van valami filozófia, ami szerint végzed a mindennapi tevékenységeidet?
Sz.I.: Biztosan sokan elmondták már, de én a munkában hiszek. Mivel aktív pályafutásom alatt sem tartoztam a legmagasabb kapusok közé, így másban nem nagyon hihettem, mint hogy jobban akarjam a feladatokat elvégezni a nálam magasabbaknál. A legfontosabb az akarat volt és a befektetett munka, emellett bátrabb is voltam. Emiatt nem is tekintek problémaként arra, hogy a mi kapusaink alacsonyabbak, ettől még fognak tudni jól védeni, de persze csak akkor, ha használják a fejüket. Erre szerintem ők képesek, hiszen tudnak agresszívak lenni és a fájdalmat is jól tűrik. Természetesen nekik sincs egyszerű dolguk, mert sokuk még iskolába jár és mellette a magánéletben is helyt kell állniuk, de, ha bármi problémájuk van, akkor mi azt meg tudjuk beszélni egymással. Ha ezeket az éveket kibírják, túlesnek a nehézségeken és ebben a világban létezni tudnak, akkor kiváló kapusokká válhatnak.

 

Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!