Akadémia | 2022. nov. 27.

TALKademy – Kapusként arra kell számítani, hogy mindig lesz egy következő lövés

Beszélgető sorozatunk aktuális részében most egy különleges területet képző személyt szólaltatunk meg.
Habár az edzéseken együtt készülnek a kapusok a csapat többi tagjával, külön foglalkozásokat, tréningeket is tartanak nekik. Szász Zsolt Gergő az idei szezontól foglalkozik hálóőreink edzésével, korábban a Veszprém Handball Academy fiataljait képezte. Hogy mitől speciális a kapusok tréningje a többiekétől, és milyen az idősebb korosztállyal dolgozni, kiderül a lenti sorokból!

Ebben az idényben vetted át a kapusedzői szerepet az Akadémián. Milyen az idősebb korosztállyal együtt dolgozni, milyen velük a munka a fiatalabb korosztályhoz képest?
Szász Zsolt Gergő: Igazából mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, inkább úgy mondanám, hogy van, ami könnyebb és van, ami nehezebb. A kapus munkának az a hátulütője, hogy mindig, minden pillanatban nagyon kell koncentrálni. A kisebbeknél ez még fejlődési szakaszban van, még nem mindig tudnak folyamatosan odafigyelni, és többet kell fegyelmezni őket. Látjuk rajtuk a fejlődést, de több türelemre van szükség. Az akadémián viszont azt tapasztalom, hogy minél idősebb a játékos, annál tudatosabban végzi a munkáját, és fegyelmezettebb is. Az idősebbek sokkal inkább értik és felfogják, miért vannak itt, mit kell csinálniuk, de ez így normális. Viszont a kicsiknél annyi könnyebbség van, hogy amit kérek tőlük, sokkal könnyebben befogadják, az instrukciókra sokkal nyitottabbak, míg az idősebbeknél már a kialakult személyiség végett nehezebben lehet belekötni abba, hogy mit lehet és mit nem. Az NB I/B-s csapatnál pedig szinte már felnőtt kapusokról, játékosokról beszélünk, ott inkább nekem kell hozzájuk alkalmazkodni, hogy mire van szükségük, és én hogyan tudok nekik segíteni.
 
Így, hogy eltelt bő három hónap a bajnokságokból, hogyan látod a kapusok teljesítményét a mérkőzéseken?
Sz.Zs.G.: Úgy gondolom, hogy mindegyik kapus eddig jó teljesítményt nyújt, védés szám és -százalék tekintetében egyaránt. Az eredményeket tekintve is kedvezően áll mindegyik csapatunk, fogalmazzunk úgy, hogy az elvárásokhoz képest jó eredményeket mutatnak fel. Én mindig azt mondom a kapusoknak - és szerintem ezt a tanácsomat meg is fogadták eddig -, hogy minden meccs azonos értékkel bír, legyen az sima nyár végi felkészülési mérkőzés, vagy egy nagyon fontos bajnoki. Szerencsére minden korosztályban átlagosan három kapussal dolgozunk, ezért a fiúk nem is voltak annyira túlterhelve. Úgy tapasztalom, hogy aki jól teljesített a felkészülési időszakban, az most, a bajnokságban is jól teljesít. Annyi könnyebbségünk van, hogy hétköznap délelőttönként vannak a kapusedzéseink, szóval, ha esetleg azon a napon mérkőzést is játszanak a fiúk, akkor munkából tudnak érkezni délután a meccsbe.
 

Melyik csapatok mérkőzésére látogatsz ki, hogy a helyszínen megfigyeld a játékot, vagy segítsd a kapusokat a pálya széléről?
Sz.Zs.G.: A fiúknak - főleg ebben a korosztályban - nem baj, ha tanulnak egy kis önállóságot. Ne mindig kifelé nézegessenek és a kapusedzőtől várják a megoldást, először magukban gondolják át, és aszerint folytassák tovább a munkát. De természetesen lehetőségeimhez mérten ott vagyok a meccseken. A sok edzés és a feszített tempó tükrében sajnos nem tudok az akadémia összes mérkőzésére kilátogatni, de a hazai mérkőzések videóit mindig visszanézem, hogy az adott kapus az adott héten hogyan teljesített, idegenben pedig a meccsek után az edzőktől szoktam informálódni. Ez alapján folyamatosan tudom követni a fiúk előrehaladását, és közösen tudunk javítani, ahol kell.
Az NB I/B-s csapatunk összes mérkőzésén ott vagyok, legyen az hazai, vagy idegenbeli, ilyenkor a fiúk számíthatnak rám a kispadon is. Amikor az időm engedi, akkor kilátogatok a fiatalabb korosztályok meccseire is, és figyelek arra, hogy, ha ki is megyek, akkor minden csapat mérkőzésén ott tudjak maradni, hogy a fiúk ne érezzék azt, hogy bárkivel is kivételezek. Ez egy nagyon tudatos döntés a részemről.
 
Mennyire instruálod őket a pálya széléről?
Sz.Zs.G.: Természetesen szoktam nekik tanácsot adni, hiszen ez a dolgom, de próbálok visszafogottabb lenni velük. Úgy gondolom, a mérkőzés közben már nem lehet túl sokat hozzátenni a teljesítményhez, maximum egy-két jó meglátás átadására van lehetőség. Persze, ha instrukciót szeretnének, akkor értelemszerűen többet segítek neki. De általában minden kapus úgy van ezzel, hogy próbálja magában rendezni a gondolatokat, illetve próbálja a hozott tudását beleépíteni a mérkőzésbe.
 
Hogyan épülnek fel a kapusedzések? Mennyiben különböznek egy, a teljes csapattal történő edzéshez képest?
Sz.Zs.G.: A megelőző években Morten Seier-Larsen dolgozott együtt a gyerekekkel, abban az időben én voltam, aki segített neki az edzéseken, plusz ezáltal a tolmácsa is én voltam. Figyeltem, hogyan dolgozik, milyen dolgokra összpontosít, és a srácok ezeket hogyan tudják beépíteni a meccsekbe. Mivel ez egy jól működő rendszer volt, próbáltam sok elemet ebből megtartani, emellett abból dolgozok, amit én kaptam fiatalkoromban más edzőktől. Valahol ennek az egyvelege alakította ki az én edzői szisztémámat.
Jelenleg heti két kapusedzése van minden kapusnak korosztályonként. Az elsőn főleg a fizikai tényezőkre fókuszálunk, például az erőnlét fejlesztése érdekében a több lábmunkára helyezzük a hangsúlyt, vagy éppen medicinlabdával dolgozunk. Ezeknek a feladatoknak az ellátásában van segítségem is Szabó Imre személyében. A másik alkalom pedig labda fókuszú, ott inkább a védési technika, az ügyesség, a koncentráció fejlesztésén munkálkodunk. A csapattal együtt zajló edzéseken pedig, a lövés irányán, a pozícionáláson van a hangsúly, itt a fiúk inkább azt gyakorolják, hogy a védekezés tükrében mely sávokban, mely oldalakat kell fogni.
 
Ezek az extra foglalkozások mennyire terhelik meg a kapusokat, így a rendes edzések kereszttüzében?
Sz.Zs.G.: Plusz terhelésnek nem igazán mondanám, mert, ha reggel és délután is van edzésük, akkor szépen eloszlik a terhelés az egész napra. Igaz, van dolguk rendesen, hiszen benne vagyunk még az őszi szezonban, edzések, meccsek, kapusedzések és néhányuknak még a válogatott összetartások is szerepelnek a napirendben. De egy idő után már ők is elkezdték érezni a külön edzések pozitív hatását. Inkább a korán kelés szokott nehezebben menni a fiúknak. A kapusoknak két évig reggel fél hétre kellett menni edzeni, ami lássuk be, elég korán van. Azzal bátorítottam őket, hogy nagyon nehéz felkelni, nagyon nehéz elkezdeni, de ha már benne vannak, akkor már nem is akarnak belőle kijönni, és az iskolába is sokkal frissebben tudnak utána menni.
Dolgozunk rajta, hogy megtaláljuk az arany középutat. Előfordul, hogy egyszer-egyszer elengedünk egy kapusedzést, mert fontos, hogy a fiúk tudjanak pihenni, és fejben is ott tudjanak lenni a rendes edzéseken. Ez azért is lényeges, mert fáradtan is megcsinálják a munkát, de olyankor nem lesz értéke, nem fog rögzülni nekik semmi. Fáradtan nem tudnak százszázalékosan koncentrálni, pedig egy kapusnak az a legfontosabb, hogy ott legyen mindig minden pillanatban fejben, mentálisan friss állapotban.
 

Kitűztél valamilyen célt velük szemben, amit mindenképpen szeretnél elérni az idény során?
Sz.Zs.G.: Igen, de inkább átfogóbb, nagyobb horderejű célokat fogalmaztam meg. Értelemszerűen az elsődleges cél, hogy évről-évre minél többet tudjanak fejlődni és megkapják a lehetőséget a magasabb korosztályokban is. A legidősebb korosztály sokkal specifikusabb abból a szempontból, hogy ott egy meghatározott védésszámnak és a százaléknak is teljesülnie kell. De ez mind csak a megfelelő alapok elsajátításával érhető el. Én azt szeretném elérni az NB I/B- csapatnál - és most főleg kimondottan Mikler Krisztiánra gondolok-, hogy úgy lépjen majd ki az akadémiáról, hogy jogosan kerüljön mondjuk egy NB I-es csapatba, vagy egy olyan NB I/B-s csapathoz, akik a feljutásért küzdenek. Ne csak azért szerződjenek vele, mert veszprémi nevelésű, hanem a teljesítménye jogosítsa fel őt arra, hogy magasabb szintre lépjen. Akik vele együtt vannak most a korosztálynál (Tóth Mihály és Reidmár Dominik), nekik is egyre több játéklehetőséget tudunk majd adni, de egyelőre még arra kell koncentrálniuk, hogy amikor pályára lépnek, a maximumot hozzák ki magukból és mindent megtegyenek a legjobb tudásuk szerint - még ha csak néhány percet is kapnak erre. Lehet ők ezt eleinte egy kisebb kudarcnak élik meg, de az ilyen szintű kudarc elfogadását nagyon magas szinten kell űzni és meg kell tanulni, hogy lélekben is erősebbek legyenek a pályán és azon kívül is.
Emellett kell az is, hogy segítsék a társaikat és mindig pozitív szemlélettel menjenek bele a meccsbe. A modern kézilabdában egyre jobban észrevehető, hogy a kapusok akár egész meccseket is képesek eldönteni. Egy-egy jó kapusteljesítmény a teljes csapatot annyira fel tudja spannolni, hogy végül győztesen jöjjenek le a pályáról. Mert, ha van egy biztos kapus hátul, akkor az rengeteg önbizalmat tud adni mindenkinek.
 
Mennyire szoros az együttműködés a stáb többi tagjával? 
Sz.Zs.G.: Inkább konzultációs jellegűnek mondanám, de természetesen folyamatosan kapcsolatban állunk. Főleg az egészségügyi stábbal, gyógytornászokkal, hiszen, ha valamelyik srác lesérül, akkor tudni kell, hol tart a felépülése, és az ő meglátásaik alapján mennyire terhelhetjük az edzéseken.
Az edzőkkel is egyeztetek természetesen, de velük más megközelítésben zajlik ez. Nem csak itthon, de a világ szinte minden pontján megfigyelhető, hogy az edzők szeretik a kezükben tartani a csapat teljes irányítását. Ők döntik el, ki-mikor lép pályára, a kapusok mennyi időt védhetnek, ki kezd, stb. Az én fejemben is kialakul egy kép (akár az edzéseken nyújtott teljesítmény alapján), hogy én melyik kapusnak mennyi percet adnék, aztán az edzőnek lehet teljesen mások az elképzelései - én ilyenkor tanácsot adhatok, de a végső döntés az ő kezében van.
Szerencsére eddig a kapusokra nem érkezett olyan negatív visszajelzés, hogy valamit máshogy kellene csinálnunk; úgy látom, eddig elégedettek a munkánkkal. Lehet megosztó lesz a véleményen, de szerintem a kapusedzőknek lehetne több hatásuk a kapusok játékperceit tekintve meccsenként. Számomra jól esne, ha többször kérnék ki a véleményemet, hogy mit gondolok kapusedzőként. A kapusokra nekünk van a legnagyobb rálátásunk és úgy gondolom, ezzel mi is hozzá tudnánk segíteni a csapatot a jobb teljesítményhez. Természetesen tudom, hogy nekem ez az első évem itt és még nagyon fiatal vagyok a szakmában, de biztosan csiszolódni fog ez még az edzőkkel. Én ettől függetlenül mindig hangsúlyozom a fiúknak, hogy mentálisan készüljenek fel mindenre, és lelkileg át tudják vészelni azt is, ha nem játszanak annyit egy meccsen, mint amennyit szerettek volna.
 
Milyen üzenetet fogalmaznál meg a kapusok számára?
Sz.Zs.G.: Talán azt, ami az életfilozófiám is: kapusként arra kell számítani, hogy mindig lesz egy következő lövés. Amíg az ember a kapuban áll és tart a mérkőzés, mindig lesznek lövések, amiket ki kell védeni. Legyen az a céljuk, hogy fejlődjenek, hogy sose adják fel, akkor sem, ha bemegy egy labda a kapuba. Ami számomra még fontos üzenet (amit a fentiekben is taglaltam már), hogy fejben mindig legyenek a pályán, és tudjanak minden meccsen százszázalékosan koncentrálni, hiszen ekkor tudják kihozni magukból azt, ami valóban bennük rejlik.
 
 
Köszönjük szépen a beszélgetést, további eredményes munkát kívánunk! Kövessétek oldalunkat, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!

PARTNEREINK